Hogyan tovabb? Mit tegyek?

Én is teljesen így vagyok vele...

Én már azzal is megelégednék, ha a munkám a hobbim lenne. De nekem még ennyi sincs. Se haver, se barátnő. Holott már feleségről, meg gyerekekről álmodozom. Nem tudom, lehet túl későn érő típusok vagyunk, vagy csak szimplán így születtünk, hogy soha nem lesz mellettünk senki. Én teljesen ki idegelem magam, saját magam teszem tönkre, mert nem találok ebből kiutat. Egy új társaság kéne, ahol aztán lehet megtalálná az ember az igazit. De netes társkeresésbe, vagy úgy egyáltalán netes haverokban nem hiszek. Mindenki elfoglalt, meg van a saját kis élete, belőlem nem kérnek. Még a magányosok sem.

Az a baj, hogy az évekig magányosoknak egyből nagy társaságot, bulizást, meg netes randikat szoktak javasolni. Nem fog menni, mert nincsenek meg hozzá a készségek. Apró léptekben kell szocializálódni. Előbb csak köszönni a szomszédnak, postásnak, aztán megkérdezni a pénztárost, hogy hogy van. Utána szóba lehet elegyedni pl szimpatikus kutyasétáltatókkal, stb. Így lassan felépítva könnyebb, mint fejest ugrani a nagy társasági életbe. El lehet járni könyvtárba, kávézóba, stb, és egy idő után lesznek ismerősök, haverok, akikkel lehet beszélgetni.

A #3 módszere működhet. Minden nap tenni kell egy kisebb körutat a környéken. Venni egy fél kg kenyeret, tejet, akármit amire épp szükség van, mindent a környékről. 34 évesen hova lehet menni szórakozni? Ugye nem ilyen diszkóra emlékeztető helyekre? Mert az nem való senkinek, pláne nem 25 felett. Ha egyedül lennék, akkor is járnék moziba, színházba, kiállításokra. Ha a munkád a hobbid, keress olyan hobbit, ami munka. Valamit ami ellentétes vele. Ha fizikai munka, akkor szellemi elfoglaltságot vagy pont fordítva. Olyat is kipróbálhatsz amiről úgy gondolod nagyon messze áll tőled. Én pl. el nem tudnám képzelni magam főzőtanfolyamon (de most így látom magam előtt ahogy ég a konyha), ha úgy érezném megrekedtem egy ponton az életben, akkor mégis megpróbálkoznék vele. Vagy közösségi munkákat végeznék, valamivel segítenék. Lehet ez a munkádhoz kötődő dolog is, csak ne pont ugyan az. Nem céloznám meg az ismerkedést, hogy legyen végre már valaki, csak nyitott lennék az emberek felé. Kicsiben kezdve persze.