Ongyogyitasba kezdtem, segitenel?

Sziasztok, egy lany vagyok, eppen nagyon izgulok. Az egesz egy budapesti kirandulas elott kezdodott, ahol ugy ereztem nem tudom legyozni a stresszt, ezert egy etteremben hanytam. Aztan este ettol nagyon izgultam, hogy csatlakoznom kell a szaktarsaimhoz, es ha en ezt csinalom, nem fog menni. Ettol meg jobban begerjedtem. Mondhatni kikeszultem 😊)) Sirtam egesz nap, es nem tudom az okat, hogy miert. Nem tudom, hogy mitol rettegek ugy, behanyok? Hat behanyok. Ez van. A budapesti kirandulasra vegul, nagy nehezen, csatlakoztam. Igazabol jo volt, nagyon orvendek, hogy at tudtam lepni ezt. Stresszeltem? Rengeteget. Es rengeteget kuzodttem magammal. Mindezek mellett viszont jol tudtam erezni magamat. Most mar hazaertem. Randizom egy sraccal, es izgulok. Balatonra fogunk menni, es most sem tudom az izgulasom okat. Talan azert, mert nincs oka 😊). Attol rettegek, hogy nehogy ott izguljak, ettol elkezdek izgulni mar most. Meg hogy mi van ha behanyok most, akkor hogy fogok elmenni. Valojaban viszont szerintem a kudarctol felek. Hogy valamit nem tudok megcsinalni, hogy nem vagyok ra kepes. Hogy nem vagyok kepes elmenni Budapestre, hogy nem vagyok kepes elmenni Balatonra, es akkor mi less, hogyan tovabb. Ha nem tudok elmenni Budapestre, akkor nem fogok tudni elmenni soha nyaralni, ha nem tudok elmenni randizni, akkor sose fog ez nekem menni? Valami baj van velem? Hogyan kuzdjem le, hogyan harcoljak meg vele? Talan tul agressziven allok a temahoz. Nem engedem meg magamnak, hogy izguljak, es ettol el kezdek izgulni. Nem engedem meg magamnak, hogy ne menjek el Budapestre, ha nekem ez tul nagy dolog. Talan ha elengednek mindent, ha azt mondanam, hogy 2 honapig minden stresszet elkerulok, nem megyek kirandulni, nem megyek randizni, stb, akkor talan 2 honap mulva nem is ertenem, hogy mi volt a bajom a kirandulassal. Az az igazsag orok eletemben jo voltam mindenben. Nem voltak problemaim, nem ert kudarc elmeny, jo tanulo voltam, okos vagyok, tetszem a fiuknak, sok baratom van, egyeduli egy problemam van az eletben es az a fejemben van. Sokszor azt kivanom, hogy legyen valami obiektiv oka a felelmeimnek, legyen egyszer gyomorrontasom, sajnaljon mindenki azert, hogy hanyok, es ne az legyen, hogy mindenki elott titkolnom kell. Mert en ezt titkolom. A szuk csaladomon kivul nem merem megmutatni senkinek, hogy van egy ilyen oldalam is. Nem cask az a Boro van, aki a vizsgak elott sose izgul, aki bemutatja ugy a projektjet, hogy egyszer se probalta el, es lazabb, mint aki ket napot gyakorolt. Van az a lany is, aki nem laza. Aki stresszel es borzasztoan ideges. Aki cask a furdokadban furdes kozben tud megnyugodni, ha elkapta a gepszij. Talan ha picit emberibb lennek, nem torekednek annyira, hogy senki se lassa a hibaimat, nem torekednek arra, hogy ne hibazzak, nem itelnek el ontudatlanul mast azert mert hibazik, es nem kuzd minden erejevel, hogy rendbehozza, akkor en is le tudnam tenni a felelmeimet. Helyette kimerulesig kuzdok, egy olyan dolog ellen, ami talan termeszetes. Talan nem az minden embernek, de nekem, szamomra az kene legyen. Szoval igen, ez vagyok en, es remelem ez az iras terapias jellegu lesz. Nem muszaj valaszolnod, nem azert irtam. Azert irtam, mert ugy erzem, hogy egy lepessel kozelebb kerulok ahoz, hogy elfogadjam magamat.