Van aki mindenáron öngyilkos akart lenni, de már nem akar?

Az a helyzet, hogy egy időben öngyilkos akartam lenni, és elszerettem volna menekülni a problémák elől.

Ma már úgy vagyok vele: nem érdekel.

Már annyira rossz az életem, hogy öngyilkos sem akarok lenni. Ez viccesen hangozhat kicsit.

Csinálom az életemet, ahogy tudom, aztán az sem érdekel ha totális kudarc az egész, legalább megpróbáltam.

Tudom, és valószínű, hogy például sohasem fog az életem egyik területe sem rendbe jönni, ergo mindig olyan munkám lesz, amit utálok, sosem lesz barátnőm, sőt barátaim se, de nem akarok meghalni.

Mert vannak boldog pillanatok is az életben, még ha nem is sok, valamennyire mégis.

Úgy érzem magam most, mint egy pszichopata: már nem hat rám semmi, legalábbis ha negatív dolog történik, már nem rontja el a hangulatomat.