Mit kellene tennem, hogy a "baráti" társaságomból ne szoruljak a perifériára?

A mostani társaságom kb. 5-6 éve alakult ki. Az első néhány évben minden jó volt, sokat találkoztunk, buliztunk, sokat cseteltünk stb. Persze hogy volt erre időnk, hisz kb. mindannyian egyetemisták voltunk.

Azonban 2-2,5 évvel ezelőtt, amikor suli mellett elvállaltam egy munkát és jártam tanfolyamra is, nem volt sok szabadidőm. Ezért kevesebbet tudtam csak velük találkozni, de a többiek nélkülem persze ugyanúgy összejártak, amivel semmi gond nem volt. De idővel már nem is hívtak sehova, nem is érdeklődtek nagyon utánam, többször volt olyan hogy kb. én hívattam meg magamat valamilyen eseményre, mert egyébként ráértem volna épp és szívesen mentem volna velük, csak már nem is szóltak hogy lesz összejövetel. Gondolom úgy voltak vele, hogy biztos megint tanulok vagy valami...

Ekkoriban lépett be egy új személy a társaságba, aki néhány hét alatt már olyan jó viszonyba lett velük, mintha már vagy ezer éve ismernék egymást. Őszinte leszek. Féltékeny voltam rá és rosszul is esett, hogy nekem évekbe tellett kialakítani egy olyan kapcsolatot velük, mint ennek az új embernek pár hét leforgása alatt sikerült. Ráadásul épp kezdtem kikopni a társaságból, csúnyán kifejezve sz.rtak a fejemre.

Közben több lett a szabadidőm és az elmúlt 1 évben ismét nagyon sokat találkoztam velük, újra szinte "makulátlan" viszonyba kerültem velük, minden olyan volt mint régen.

De egy 3 hónapja az egyik lány behozta a "bandába" a lakótársát, aki már szinte a legjobb barátainak tartja a többieket. Azt hiszem télen csináltak egy közös messenger csoportot, de engem csak 2 hete vettek be, őt meg már a 3. találkozás után... És megint itt állok értetlenül, hogy egyes emberek hogy képesek ilyen rövid idő alatt, ennyire jó viszonyt kialakítani másokkal? Van erre valamilyen recept?

Szerintem engem bírnak a legkevésbé a többiek, múlt hétre is szerveztem egy kis összejövetelt magamhoz, meghívtam mindenkit, volt aki jött, volt aki nem. Akik nem jöttek el, azokról később kiderült hogy ők közösen, külön elmentek inni valahová és pár óra múlva győzködték az én vendégeimet hogy menjenek be a városba és ők mentek is. de engem nem hívtak, így nem mentem.