Másra is van ilyen hatással ha nem dolgozik?

Nem voltam depressziós tiniként, semmi ilyen jellegű problémám nem volt. Aztán elkezdtem dolgozni, nagyon szerettem, viszont úgy alakult, hogy eljöttem onnan. 1 évig nem dolgoztam, és ez idő alatt nagyon szarul lettem. Az öngyilkosságra is többször gondoltam, nem tudtam aludni, hajnalokig virrasztottam, mert olyan szívdobogás és fulladás jött rám. Aztán most nemrég visszamentem dolgozni és pár hét múlva, megint kezdtem visszanyerni az életkedvem. Vidám voltam, örültem hogy ott lehetek, nagyon szeretek ott dolgozni, újra tudtam aludni rendesen, és nem búslakodtam folyton. Fél év után mertem kijelenteni, hogy rendbe jöttem, jól érzem magam. Viszont a héten szabin vagyok. És már ma éreztem, hogy hiányzik a munka, és kezdek levert lenni. Főleg így esténként jön rám. Alig várom, hogy leteljen a szabi és visszamehessek. A hétvégét is alig várom, hogy végelegyen és hétfőn mehessek munkába. Mert tudom ha több napot töltök itthon, bedepizek. Nem tudom mennyire normális ez, mások örülnek ha nem kell dolgozniuk. Én amikor csak lehet, maradok túlórázni. Úgy érzem, ennek az egy dolognak van értelme, itt legalább elismernek és ebben jó vagyok. Szóval miután visszamentem, már azt hittem kigyógyultam ebből a "depiből" (nem tudom, hogy nevezhetem-e annak), de ha pár nap után már úm. visszaesek, akkor valójában soha nem is tűnt el, csak a munkával elnyomtam? Vagy ez normális? Más is van így?

Köszönöm annak aki elolvasta, és a válaszokat!