Hogyan tudhatom meg hogy transznemű vagyok-e? Hol találok segítséget?

elmész pszichológushoz és ő tud ebben segíteni.

14 évesen lehet csak kiskamaszos mód keresed az identitásod. Szerintem igazán csak akkor tudod ha voltál már férfivel, és nővel is szexuálisan stb.

[link]

[link]

#2: A nemi identitásnak nulla köze van a szexuális orientációhoz. S nehogy már az embernek mindent ki kelljen próbálni, hogy tudja, az utóbbi milyen.

Kérdező, ezt neked kell érezned. Én 17 évesen még azt se tudtam, hogy létezik ilyesmi, mégis rájöttem, hogy a 2 dobozból egyikbe se férek bele még lelkileg sem (mivel androgün vagyok), érdekes volt.

Nekem nem volt különösebb problémám (főleg miután rájöttem, mi vagyok, főleg nem), de neked láthatóan van és igen komoly. Önutálat (ha csak a testedé, az is baj. nem tetszik, mert nem te vagy igazán, azt értem, de akkor is, gondolom, egy működő, normális kis test, utálatot azért nem érdemel), vagdosás, nem evés... Ez iszonyú.

A környezeted is igen előnytelen, engem soha senki nem bántott azért, mert fiúsan öltözködtem (aminek megint nem sok köze van az identitásomhoz, egyszerűen nem jönnek be a lányos ruhák. attól még az ember lehet egy fiús lány, aki attól még teljesen nőnek érzi magát, csak nem sztereotípnak).

Nőnek és férfinak lenni nem egy érzés, és nem is öltözködés, vagy viselkedés. Rengeteg fiús lány van, és lányos fiú, akik nagy ívben tesznek a nemi sztereotípiákra, és olyanok is akadnak bőven, akik sosem érezték, hogy milyen is nőnek és férfinak lenni. Ez teljesen normális; vannak, akikre jobban ráragadnak a nevelés során a nemi sztereotípiák, és vannak, akikre nem, és azok, akik jobban beleesnek az előre kivágott nemi mintákba, nagyobb eséllyel érezhetik, hogy ők mondjuk nők.

A valóságban viszont edzeni nem fiús, csak olyan társadalomban élünk, ahol első sorban a fiúkat buzdítják erre. Bizonyos ruhadarabokat felvenni nem fiús, csak úgy alakult, hogy ilyeneket a fiúk viselnek. Ugyanakkor a női létet sem egyszerűsítheted le rózsaszín toppokra, sminkre, meg vihorászásra, mert nem csak hogy ezeknek nincs köze a biológiai testhez, amibe születtél, de egyenesen sértő és degradáló is, ha így akarod beállítani a többi nőt. Pl én sem voltam az a rózsaszínimádó, romantikus tinifilmnéző lány 14 évesen, csak ez nálam nem transz identitásban nyilvánult meg, hanem abban, hogy egyenesen lenéztem a többi lányt, és olyan tipikus "ugh én nem vagyok ám olyan mint őők" hópelyhecske voltam. Persze amint megtanultam, hogy a nemi sztereotípiák nem jelentenek semmit, mindjárt máshogy viszonyultam magamhoz is, meg a többi lányhoz is.

Kérdező, nincs baj a testeddel, viszont a depressziódból és a vagdosásból lehet még problémád. Szerintem mindenképp próbálj beszélni anyukáddal a depressziódról, és ne szégyelld megmondani, hogy esetleg pszichológus segítségére is szükséged lehet. Pszichológushoz nem csak mindenféle skizofrének járnak, hanem olyanok is, akik egy kicsit nehezebben élik meg a mindennapokat, és hasznát veszik egy kis útmutatásnak, vagy akár csak annak, hogy őszintén beszélhetnek a gondjaikról, szóval ne félj ilyen segítséget kérni, mert egy barát nem tud úgy helyre rakni, mint egy szakember.

A transz dolgot, és az azon való filózást, hogy igazából fiú vagy csak rossz testbe születtél addig függeszd fel, amíg a depresszióddal nem kezdesz valamit, mert ez csak még jobban bekavar.

Azokkal meg ne törődj, akik szerint egy lány nem öltözhet fiúsan és nem lehetnek fiús hobbijai.

Jelenleg 18 vagyok, de pár éve nekem is voltak ehhez hasonló problémáim, csak fiúként.

Én sem fogadtam el a dolgot, és okkal, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy így alakult ki az agyam, valamint persze a környezetem sem fogadta volna jól, valószínűleg meg is vertek volna párszor. De örülök, hogy visszatartott ez a félelem az akkori mentalitásom kibontakozásában. Egy pár másik probléma miatt (krónikus depresszió, öngyilkossági hajlam, vagdosás, bipoláris zavar) elmentem pszichológushoz, majd még egyhez, majd pszichiáterhez, és ahogy azok a problémák megoldódtak (hosszú folyamat volt, hogy teljesen ép legyek), hirtelen a nemi identitásomra és a szexualitásomra vonatkozó mentális gondjaim is eltűntek, mintha csak a problémák összessége és az önmagamba zárkózás idézte volna elő.

Persze, lehet nálad nem így van, mert ezer meg egy oka is lehet, de én javasolnám a pszichológus felkeresését. Anyád tényleg ennyire vészesen fogná fel a helyzetet? Nem lehet leülni vele, és megbeszélni, hogy te egészséges emberként akarsz élni? Így lehet elfogadná, ha azt látná, hogy "javulni" szeretnél.

Melléklet: Az egészséges embert nem úgy értem, hogy biológiailag és szellemileg is heteroszexuális lánynak kellene lenned, hanem úgy, hogy el tudd fogadni magad teljes mértékben, olyannak, amilyen vagy, mert ennek köszönhető az egészséges tudat.

Még valami: Tumblr-ön, Facebookon és egyéb helyeken az LGBT társaságoknak vannak ilyen oldalai, amik tagokat gyűjtenek... na ezeket nem ajánlom. A betegséget politikai ideológiák terjesztésére és hasonló erkölcstelen célokra használják fel, valamint súlyosbítják az eleve rátok nehezedő társadalmi nyomást a folyamatos provokatív tetteikkel. Ugyanakkor vannak teljesen normális melegek és transzneműek, akik nem értenek egyet velük, az ő társaságuk, a velük való beszélgetés, a tapasztalataik és gondolataik kikérése (ha nincs ilyen ismerősöd, akkor az ilyen YouTube-osok véleményének átgondolása) jó hatással lehet a jellemfejlődésedre, keresd őket.

Szintén miskolci, 18/F

"Biológiai nemem nő de sosem érzetem hogy én igazán az lennék."

Persze, hogy nem, hiszen eddig nem voltál még nő, csak most válsz azzá! Nő vagy, illetve az leszel pár év múlva, teljesen egyértelmű. Nem nőnek lenni nem szeretsz, hanem ezt az átmeneti állapotot nem szereted. De az átmenet nem az egyik nemből a másikba való átmenetet jelenti, hanem a kislányból nagylánnyá, aztán nővé érés folyamatát. Amíg nem érik meg az ember, addig nem érzi jól magát a bőrében. A fiúk is, a lányok is átmennek ezen, de attól még nem lesz a fiúkból nő, a lányokból meg férfi, hanem egyszerűen csak felnőnek:

[link]