Létezik ember a Földön (rajtam kívül), akinek sem barátai, sem különösebb céljai nincsenek az életben?

Félelmetesen sok ember jár szerintem a te cipödben.

Monduk nekik a számuk meg sem közeliti azon emberek számát akik :

Mindig ugy csinálnak minha boldogok lennének

Mindig csak a pénzt hajtják

Vagy mindig csak a pi.nán/fas.zon jár az eszük

Az alapvetöen az ember vágyik arra hogy legyen valaki akivel megoszthatja boldogságát vagy nyomoruságát

De gondolom pár ember megismerése után rájöttél hogy jobb egyedül mint rossz társaságban

Az ember végsösoron egyes egyedül van ebben a nagyvilágban

A barátok meg egy pár is leginkább csak azért van hogy az embernek ne jusson eszébe a saját létének alapnyomorai

Jelen.

Se barátaim nincsenek, se céljaim, se hobbijaim, se semmi.

Nálam semmilyenebb életet szerintem nagyon kevesen élnek.

Reggel felkelek, elmegyek munkába (amit gondolom mondanom sem kell, de utálok), utána hazajövök, már késő délután van, majdnem esete, kicsit netezek, aztán irány az ágy. Másnap az egész kezdődik elölről. Egész héten a hétvégét várom, de csak azért, hogy dolgozni ne kelljen mennem, egyébként hétvégén sem csinálok semmi mást mint egyébként. Megcsinálom a házimunkát, ami hét közben elmaradt, amikor ráérek akkor netezek, ezzel elmegy gyorsan az idő és itt van az újabb hétfő.

Minden napom ugyanolyan. Nincs semmi, amit élvezni tudnék, akár kicsit is. Régebben voltak hobbijaim, de azokkal mind felhagytam, mert unom őket.

Például kamasz koromban rengeteget olvastam. Heti 1-2 könyv simán megvolt. Most pedig már évek óta nem tudok elolvasni egyetlen könyvet sem, mert bármibe nekikezdek az első 3-4 oldal után megunom. Egyszerűen nem tudok belemerülni, közben elkalandoznak a gondolataim.

Ugyanígy vagyok a film vagy sorozatnézéssel is. Nem tudok semmilyen videót végignézni, ami 2-3 percnél hosszabb, mert unom. A letöltött filmeket is úgy szoktam "megnézni", hogy végigugrálok rajta és csak az izgalmasabb részeket nézem meg. Simán megvan egy másfél órás film 20 perc alatt, mert az uncsi részeket kihagyom...

Voltak kicsit aktívabb hobbijaim is, mint például a természetfotózás vagy biciklizés. Most már belegondolni is rossz, hogy én felálljak és elinduljak ki a természetbe cél nélkül bicajozni vagy egy fényképezőgéppel lófráljak fel-le témát keresve magamnak. Régen ezeket élveztem, most már akkor sem csinálnám, ha fizetnének érte.

Állandóan azon agyalok hogy kéne valami cél az életemben, már nem olyasmire gondolok, hogy meggazdagodjak vagy legyen tíz gyerekem, csak valami apróság, hogy például a jövő hétvégére legyen valami programom, amiért érdemes végigszenvedni a szürke hétköznapokat, mert tudom, hogy legalább akkor történni fog valami, amire vágyom, ami örömet okoz. A probléma csak az, hogy semmi, de semmi nem okoz örömet, hiába is szeretném.

Utazhatnék akár Hawaii-ra, azt is pont ugyanúgy unnám, mint a szomszéd utcát. Vagy találkozhatnék egy világ sztárral, az is olyan unalmas lenne, mint a sarki kisbolt pénztárosával összefutni.

Egyszerűen semmi nem jut eszembe, hogy minek tudnék örülni, miért lenne egyáltalán érdemes élni még.

31/N

Hasonló vagyok én is:(.

"érdemi dolgokig nem jutottunk el. A szándék megvolt bennem,":

Ne tőlük várd a megoldást a dolgokra és ne csak szándék legyen meg benned, hanem az akarat is, és próbálj meg magad cselekedni.

Nagyon hasonlóan érzek azzal kapcsolatban, amit a #12-es válaszoló írt.

Valószínűleg ez egy mentális betegség, aminek a neve: kiégés.