Szinglilét - Hogy kell "barátság extrákkal" kategóriájú kapcsolatot kialakítani?
32 éves koromra még csak most tanulom a szinglilétet. Nemrég jöttem rá, hogy kapcsolatfüggő vagyok, sosem voltam hosszabb ideig egyedül. Nemrég lett vége egy párkapcsolatomnak, 4 évig tartott. Elkezdtem pszichológiával, önismerettel, önfejlesztéssel foglalkozni, az exem nem követett benne, és így sajnos eltávolodtunk egymástól, a kapcsolódási pontjaink elszakadtak hogy úgy mondjam. Ha úgy tetszik én érettebb lettem, ő pedig túl gyermeteknek tűnt már nekem, és így már nem működött köztünk a dolog.
Az első pár héten nagy "pánikban" voltam, nagyon riasztott a magány gondolata, és habár én szakítottam nagyon magam alatt is voltam. A baráti körömből 2 éve kiszakadtam, egy ballépésem miatt, amit borzasztóan sajnálok, és már nem is tudom visszacsinálni sem. A legtöbb haverom, ismerősöm pedig vagy kiköltözött külföldre, vagy lebabázott. Azért maradt még egykét ember akikkel tudok találkozni, de ez nekem közel sem a megszokott szociális mennyiség, sokkal többet vagyok egyedül, mint eddig.
Amit én most csinálok az az, hogy folytatom az önfejlesztést, (előadásokra járok, könyveket olvasok, és igen, még pszichológushoz is járok, aki segít megfelelő gondolkozásmenetet elsajátítani, stb) Próbálok több időt szentelni a hobbymnak (ez főleg otthonülős hobby, festőművészet, bár lehetne a természetben is, de ahhoz nincs elég önbizalmam valahogy), amire a párkapcsolat alatt nem volt sok időm. Illetve ki szeretnék próbálni egy rakat új dolgot, sportot :) Eljárok úszni, hát ilyesmik.
Így ahogy telt az idő, ez a pánik rendre alábbhagyott, rájöttem azért tényleg nem olyan rossz egyedül sem úgy összességében. Ha feltöltöm a mindennapjaimat változatos programokkal, akkor tényleg nem olyan vészes hazamenni egy üres lakásba este, ahol csend van és nyugalom :)
Pár hónapja még el sem tudtam képzelni ezt magamról, hogy ilyet írok majd valaha is, de én most egy jó darabig nem is szeretnék még egy komoly párkapcsolatot, szeretnék egyedül is boldoggá válni, különben sosem lesz érett párkapcsolatom.
Csak egy dolog zavar, hogy azért nem szeretnék cölibátusba vonulni, szeretnék egy "barátság extrákkal" kategóriájú kapcsolatot kialakítani valakivel, akivel lényegében progamokat lehet szervezni, beszélgetni, stb, de azonban a nők ettől olyan szinten elzárkóznak, hogy én nem is tudom már van-e esélyem erre. Ismerősi körből volt már többször is ilyen kapcsolatom, de idegennel egyszerűen nem tudom hogy kell ezt kialakítani. Átverni/áltatni nem akarok senkit, ha meg őszintén elmondom mit szeretnék, akkor elzárkózás és tiltakozás lesz a vége. Pedig nem nézek ki rosszul sem, nem vagyok szülőknél lakó anyucipicifia sem. Talán az a baj, hogy kedves és barátkozós stílusom van, és nem igazán az a rosszfiús rámenős, nyomúlós. Ehhez még nincs megfelelő önbizalmam.
Úgyhogy erre a "problémára" szeretnék jótanácsot kérni, tényleg az önbizalom miatt nem jön össze? Vagy hogy érdemes kezdeményezni ilyenkor, hogy a nők ne zárkózzanak be egyből? :) - 32 F
Ja igen, amúgy ez eredetileg egy másik topikhoz íródott, valaki kérdezte hogy kell szingliként teljes életet élni, aztán ahogy fogalmaztam a választ, rájöttem ez talán megér egy külön kérdést is, legalább nem trollkodom szét az ő topikják, megrövidíteni meg nem jutott eszembe.
Innen? O.o Na ahhoz tényleg sokat kellhetett próbálkozni, de grat, hogy összejött!
Röviden a kérdés az volt, hogy hogyan érdemes indítani, hogy ne zárkózzanak be egyből a nők.
Gondolom nem szeretnének ribinek tűnni stb, mindegyikük akiknél próbálkoztam komoly kapcsolatot akarnak csak. Vagy legalábbis ezt állítják. Akiknek összejött a dolog azok őszinték voltak az elején? Vagy kell egy "játék"-ot elindítani, amiből a végén csak ez sül ki?
“Ha ráírsz valakire, vagy élőben beszélgetést kezdeményezel, nyilván nem azzal indítasz, hogy "meg akarlak dugni". Beszélgettek, közben elejtesz egy-két pajzán megjegyzést, látod, hogy reagál a nő.“
És ezért alakult ki a nőkben az a vélemény, hogy ha egy férfi “barátkozik” valójában az is csak az alkalmat lesi, hogy mikor próbálkozhat be a farkával.
Hát nem mondják meg, de biztos küldik a szerintük égbekiáltóan egyértelmű, de valójában tök diszkrét jeleket. pl hajcsavargatás... :D
Miért nem lehet kimondani a dolgokat? Sokkal egyszerűbb lenne minden :D Jó lenne ha a nők nem képzelnék azt, hogy egy ribinek gondoljuk őket, ha szeretnének szexelni.
Az sem fér bele a fejembe, hogy miért nem lehet valakivel csak jól érezni akarni magát, miért kell nekik rögtön ötezer évnyi hosszú kapcsolat...
29F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!