Hogy tudnék túllépni rajta? Ez már depresszió?

Egyetemista fiú vagyok. Volt évfolyamtársammal nagyon jó viszonyban voltunk. Egyre erősebb bizalom alakult ki köztünk. Lelki társként tekintettem rá. Kezdett komolyabbra fordulni. Nem jöttünk össze konkrétan, és szex sem volt, de szerintem erősebb érzelmi kapocs volt közöttünk, mint jó néhány párnál. A többi is összejött volna, de sajnos összevesztünk. Nem nagyon szeretném ezt most részletezni, mert már írtam ki egy kérdést ezzel kapcsolatban. A lényeg, hogy megbántottam még tavaly májusban, és azóta szóba sem áll velem. A suliból is eltűnt, senki nem tud róla semmit. Facebookon mindig írogatok neki, elolvassa de nem ír vissza. A telefont nem veszi fel. Már több, mint fél év eltelt de nem tudom rajta túltenni magam. Mindenhol őt látom, mindig a régi beszélgetéseinkre gondolok. Soha senki nem hiányzott még ennyire. Ő volt az aki mellett elhittem, hogy tényleg vagyok valaki. Magabiztosabb voltam, motiváltabb. Ennek az energiának most már a töredéke sincs meg bennem. A suliban is csak lézengek, és még a kávéautomatáról is ő jut eszembe. Van pár barátom, akik próbálnak kirángatni ebből, de még így is egy félembernek érzem magam. Majdnem az előző félévem is ráment erre. Nem buktam meg persze semmiből, de amikor együtt csináltuk, négyeseket-ötösöket szereztem. Ehhez képest meg most nagyon gyér eredményeket produkáltam, és még csak nem is voltak nehezebb tantárgyaim, sőt inkább könnyebbek voltak. Csak nem tudok semmire igazán koncentrálni. Az is nagyon rossz érzés, hogy nem tudom, hogy mi van vele. Kiiratkozott, vagy csak passzivált, esetleg átment levelezőre? Mit tehetnék?