Nincs tovább értelme az életemnek?

Eddig mindent megoldottam, de úgy érzem, most már nem tudom tovább.

Mindigis jóképességűnek tartottak, nagyon rövid idő alatt (1,5 év intenzívebb tanulás) tettem le a felsőfokú nyelvvizsgát, megpróbálkoztam az idegennyelvű egyetemmel, de túlvállaltam magam, és most tönkretettem ezzel az életem.

Családom "nincs", a párommal élek. Eddig mindenben támogatott, most azonban felemerült benne, hogy nincs rám szüksége többé, és ezt nem bírom magamban feldolgozni így 4 év együttélés után.

Két szakot csinálok párhuzamosan munka mellett, napi 3 órát utazok, és ellátok egy teljes háztartást.

Nem tudok annyit tanulni, mint szeretnék, illetve sokkal több idő kéne, mint az anyanyelvieknek. Valamint segítségem sincs, mert a párom anno féltékenységből elmart mindenkit mellőlem, most rajta kívül nem ismerek egy lelket sem (szó szerint) egy több milliós nagyváros ban. Meg azon túl se.

Folyton megkapom, azért teljesítek rosszul, mert nem tanulok. Lám, minden korombeli ismerősének már rég megvan a diplomája.

Napok óta készülök egy beadandóval, ma hajnali háromra lett kész. 3 órát aludtam, bár ha leszámolom, hogy ebből mennyit feküdtem ébren hallucinációk miatt, akkor marad 1,5 óra. Ma pedig vizsgázom.

Ennek ellenére sem bírom hozni a szintet, nincs olyan szókincsem, mint annak, akinek ez az anyalnyelve, az elvárások meg esetemben is ugyanolyanok (logikus).

A legjobban az bánt, hogy a párom szerint "nem csinálok semmit", simán tanulhatnék napi 15-16 órákat, de akkor mikor csinálom meg a többi teendőm, ha kb 10 órát távol vagyok otthonról az egyetem miatt?

Az egészségem egyre romlik, de orvoshoz nem tudok eljutni.

Nincs olyan nap, hogy ne sírnék a kétségbeeséstől.

Úgy érzem, ez volt az egyetlen esélyem az élettől, hogy megpróbáljak magamnak felépíteni valamit a nulláról, de nem ment.

Saját magamban sem bírom feldolgozni, de a párom legalább naponta egyszer elmondja, hogy milyen hatalmasat csalódott, és ha elhagy, annak ez lesz az oka, hogy nem vagyok jó semmire.

Jó ideje az öngyilkosságon gondolkodom, mert nem látom a kiutat. Katasztrofális élethelyzetekből sikerült kilábalnom korábban, de most már tényleg úgy érzem, hogy ebből nem tudok.

És még csak elmondani sem tudom senkinek, mert szó szerint évek óta nem vagyok beszélőviszonyban senkivel.

A fentiekben kifejtettem az okát.

24n