Menyire tekinthető normálisnak, hogy lassan 5 éve nincs senkim?
Semmiféle önsajnálat meg másramutogatás nincs bennem, ne értse félre senki.
45éves pasi vagyok, idén 46 áprilisban. 1998-ban, 26 évesen megismertem egy 17 éves lányt. Igazi valós komoly párkapcsolat lett belőle, hatalmas szerelem, hűség, nem lépett félre senki stb.
Együtt éltünk élettársi kapcsolatban 13 évet.
Sajnos (vagy nem sajnos) nem lett gyerekünk.
Elhagyott 2013 augusztusában. Előtte 2 évig én mindent elkövettem annak érdekében, hogy megjavuljon a kapcsolatunk, de sajnos elment.
Nem működött, vége lett, van volt és lesz is ilyen a világban.
Amit viszont nem értek, hogy mi lehet annak az oka, hogy még mindig egyedül vagyok.
A kérdés azonban inkább arra vonatkozik, hogy ez így általánosságban normális, elfogadható-e? Mivel sokakat látok, hogy fél max egy év után már van valakijük.
válasza:Látod, ezt táplálja beléd a média!
"Ha nincs párod, akkor egy senki vagy!"
Pedig rohadtul nem így van...Egyébként az a gáz meg az a nem normális, amit te annak tartasz! Ha más véleménye befolyásol 45-46 évesen is, akkor valami nagyon nincs belül rendben!
Engem SOHA nem tudott meghatni mások véleménye, ezt úgy mondom, hogy 27 év korkülönbség van köztünk.
Értem, mire gondolsz. Belső bizonytalanságom ami enyhe amúgy, csak onnan származik, hogy sokszor hiányzik, hogy nincs egy társam. Nem vagyok társfüggő, csak társas lény. Néha jó lenne valaki akivel megoszthatnám az élményeimet és aki velem megoszthatná.
Rám sem hat a "mások véleménye" a kérdésemmel pusztán annak akarnék utánajárni, hogy mennyire elterjed, mennyire általános az, hogy valakinek ennyire hosszú ideig ne legyen senkije.
válasza:Én is 5 éve érzem ugyanezt.
18 éves koromtól és lassan 23 vagyok. Teljesen egyedül voltam eddig és hiányoznak a nők:/
válasza:3-as, az van, hogy hiába okoskodnak sokan (1-es ne vedd magadra, nem a te gondolatmenetedre célzok, az korrekt volt) de az embernek 'szottul tud hiányozni az, hogy legyen valaki, akivel a mindennapokat együtt töltjük stb.
ÉS!!! Nem kizárólag a szexpartnerségre gondolok és nem is háziasszonyra.
El tudom magamat látni egyedül is. Háztartás, étkezés, ruhavásárlás stb, az megyedül (megy egyedül :D) is.
De pl ünnepekkor, nyaralásokkor, de akár az este eltöltésekor is nagy hiányérzetek vannak. Csak haverokkal lógni se lehet mindig. Az kevés, az nem ugyanaz, mintha van egy párod.
És a párunknak is lehet önálló élete, nem csak úgy képzelem, hogy együtt kell porszívózni, meg mosogatni. Lehet "csak" a szabadidőt is konstruktívan együtt tölteni.
Nekem az elmúlk közel 5 évben volt kb 8-9 próbálkozásom. De sajnos egyikből sem lett tartós kapcsolat, és általában én szakítottam. Nem ok nélkül.
válasza: válasza: válasza:Az igényeid és a valóság nem fedi egymást.
Lehet, hogy már csak kevés olyan nő van, aki megfelel a listádon szereplő kritériumoknak. (Ki kell húzni pár szempontot, akkor nő az esély).
Az öt év alatt mogorvább lettél?
válasza:Ugyanígy jártam én is a nőkkel, s hazudnék ha azt mondanám hogy nem bánt 42 évesen hogy nem sikerült megnősülnöm és családot alapítanom. Pedig nagyon családcentrikus vagyok.
S manapság már nem is az szomorú hogy egyedül vagyok, hanem az hogy folyton csak zsarnok vérszívó nőkkel hoz össze a sors aki már mást se vár az élettől csak pízt, pízt és pízt.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!