Mi lehet a megoldas? (csak akkor irj, ha segiteni akarsz)

azt hiszem, nincsertelme az eletemnek. Az apam, aki angliaban el, nem szeret, meg szuletesnapomon sem koszontott fel, es mindig magavan van elfoglalva. Az anyam egy hibakent gondol ram, es atoknak szokott nevezni. Nincsenek barataim sem. Vannak “haverok” de nem igazi lelki tarsak. A legjobb baratnom amikor rajott, hogy mar nem vagyok eletvidam, elhagyott, talalt egy masik lanyt. Egyedul vagyok. Nincs kinek elmondanom a gondjaimat, es ugy erzem, ha meghalnek, senki sem sirna utanam. Iden errettsegizem, es felek, nem vesznek fel az egyetemre. E mellett nagymamamnak attetes rakja van, ez is megvisel.

Nem akarok elni. Nem latom ertelmet a folyamatos szenvedesnek. Rendszeresen vagdosom magamat, es mar elvesztettem a hitemet az eletben. Az anyam megkeseriti az eletemet, es azt kivanom, barcsak halott lenne. Gyulolom ot.

Szerdan megyek pszichiaterhez remelem felir nekem valami hasznosat, mert mostmar tenyleg ugy erzem, az ongyilkossag kuszoben vagyok (persze anyam azt is megprobalta megakadalyozni, hogy elmenjek, de legalabb ez nem sikerult neki).