Mi lehet a megoldas? (csak akkor irj, ha segiteni akarsz)

Segiteni akarnék de csak te segithec magadon, a vágdosást meg hagyd abba

Az hogy ezt ide le merted írni, annak a jele hogy még mindig van benned küzdeni akarás, és a doki biztos segít. A többin az segíthet ha meg tudod valakivel komolyan beszélni, ha akarod írhatsz pl nekem is. Higgyj benne hogy jobb lesz.

Te mitől szenvedsz, amikor a nagymamád a beteg? Miért nem vele vagy elfoglalva?

Miért is lettem lepontozva?

az segítene ha elmondhatnád a gondjaidat valakinek? :)

A vagdosás segít? Ja nem, ez valami divathullám.

Ha hiszed ha nem nekem is ugyan ez volt a problémám 1.évvel ezelőtt/most is még néha nehéz túljutni a negatív dolgokon..De sosem vagdostam magam,nem is gondoltam ilyen hülyeségekre,mert tudtam,hogy én ennél jobb vagyok és a saját problémáimat magam szeretném megoldani és nem kiteregetni más 'szakembereknek' akiknek csak egy újabb páciens lennék a sorban..Mikor minden rossz volt az életemben valamiért nem tudtom feladni nem tudtam kilépni..Nekem ugyan az apám itt van,de ő egy rideg-távolságtartó aki gyerek koromba ugyan végig velem volt testben,de lélekben olyan mintha ott se lett volna és ezért még a mai napig vannak felé negatív érzéseim,de elengedtem ezt azzal az ígérettel magam felé hogyha nekem lesz gyerekem akkor nem fogom figyelmen kívül hagyni a problémáim hanem segítek rajta amiben csak tudok.Neked is ezt javaslom,mert ez embereket nem lehet rávenni,hogy szeressenek és ezt sokszor a magam kárán tanultam meg. Anyám szinten nem volt kedves hozzám sokszor,mert ő a tanulás megszállottja,aki nem viseli jó szemmel azt ha valaki nem add bele 100% az iskolába és emiatt a múltban előfordult hogy egy 0 szerencsétlennek nevezett/még fogyatékosnak is mert néha szeretek elmerülni a gondolataimban és egyedül lenne emiatt persze sosem volt sok barátom,de volt egy lelkitárs szerűségem akivel a gimi befejeztével szétváltunk.Na ő sem foglalkozott sose velem maximum eljátszotta a dolgot,de igazából egy végtelenül önző ember volt akit csak az érdekelt,hogy a saját céljait elérje-mikor láttam hogy milyen érzéketlen ember is valójában és felfogtam,hogy egy cseppet sem érdeklik a problémáim elküldtem a fenébe és azóta nem beszélek vele.Nincs szükségem olyan emberekre akikre nem számíthatok a baj esetén.Nekem a nagypapám rákos,mikor ez kiderült az orvosok csupán 1-2 évet jósoltak neki ő talán egyike azoknak az embereknek akik tényleg próbáltak nekem segíteni ahogy csak tudtak..De az ő betegségét nem fogtam fel tragikusan mivel azóta már 3.év is eltelt és ő még mindig itt van.De hogy a lényeget is össze foglaljam azt kell hogy mondjam csak az idő segíthet ezeket a sebek jobbulásában én csak tudom mivel túl vagyok az érettségin,ami persze nem sikerült túl jól,mivel a végén már arra se volt erőm,hogy egy könyvet kinyissak és így nem sikerült teljes mértékben felkészülnöm..Azonban ennek következtében volt egy teljes évem rá,hogy csak magammal foglalkozzak és azt csináljam amit szeretek ami nekem kifejezetten sokat segített..Szóval az én tanácsom neked az,hogy ne siesd el a tovább tanulást nyugodtan halasz 1.évet és esetleg jövőre próbáld meg tehát hagyj magadnak időt,hogy tovább léphess a dolgokon:)És ha esetleg leírnád valakinek részletesebben a dolgot szívesen meghallgatom ha ez segít-.- 20f