Az baj, ha nem barátkozom és nem beszélek senkivel sem, bonyolult kérdés?
Még ha lenne közös téma és közös az érdeklődési körünk, akkor sem.
Itt arról van szó, hogy nekem kevés az önbecsülésem és az önbizalmam is.
Például nem fejeztem be a sulit, és nincs semmi végzettségem, gondolom ezért is.
Tehát lelehet -e egy életet élni úgy, hogy az embernek nincsenek barátai és párja sincs, egyedül csak a családjával beszél néha?
Azt érzem, hogy nekem ez így jó. Egyfajta melankolikus, lehangolt állapotban vagyok mindig. Néha jó azért barátkozni, de szeretek visszatérni ebbe a melankolikus, elvont állapotba. Így aztán ha lesznek is barátaim, jókat beszélgetek valakivel, akkor ez csak pár napig tart, utána ellököm magamtól, még ha fáj is, mert szeretnék visszatérni ebbe az állapotba. Olyan mintha hiányozna nekem a magány. Nagyon érdekes.
Most azt kéne megfejteni, hogy ez a személyiségemből adódik -e, vagy ez egyfajta pszichés betegség lehet.
Amit még nagyon szeretek az az, hogy ellökni magamtól az embereket, és azt, amikor kiábrándulnak belőlem az emberek, hogy én nem is ilyen vagyok, és akkor már többet nem is szólnak hozzám - ezt valamiért nagyon szeretem.
Tudom, hogy nagyon összetett és szinte megfejthetetlen még az emberi természet, de lehetséges hogy én egyszerűen ilyen vagyok, és ez nem az önbecsülési vagy egyéb pszichés problémákból adódik?
Tehát az lehetséges, hogy valakinek az a sorsa hogy magányos legyen, és így jól is érzi magát?
válasza:Nagy baj szerintem!
Egy idö mulva bánni fogod,mikor már a magány fojtogat.
Le lehet élni biztos más kérdés,hogy érdemes e?
Minden vágyadat eldobhatod magadtól és ugy is lehet élni.De sajnos "ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz."
válasza:Több problémával jár neked az ha másokkal kapcsolatban vagy, ezért örülsz ha ellökheted őket magadtól, mert nem aggódsz azon hogy mit gondol rólad a másik, megfelelsz e másiknak, hanem csak ellehetsz magadban nyugodtan a komfortzónádban, ahol nem kell aggódni semmiért.
Neked nem az jó, hogy másokkal nem beszélsz, hanem az jó hogy nem szenvedsz magad miatt. És csak akkor szenvedsz igazán magad miatt ha másokkal kell beszélned.
Nem a magány hiányzik, hanem az taszít téged hogy problémákba ütközöl amikkel nem tudsz mit kezdeni, ezek a problémák pedig akkor jönnek elő mikor másokkal vagy.
Ez akkor nem lenne gond, ha: Jól éreznéd magad nagyon mások közelében, és akkor is jól éreznéd magad ha egyedül vagy.
Viszont itt neked kellemetlen másokkal való kapcsolat, ezért menekülsz az egyedüllétbe. Nem azért, mert az jobb érzés, hanem mert az nem kellemetlen.
Azért jó ellöknöd magadtól az embereket, mert alapból úgy érzed hogy elvárásaik vannak feléd. Miután csalódnak benned, úgy érzed már várnak el tőled semmit, mert már csalódtak úgyis, így megkönnyebbülve érzed magad.
Mintha egy kitűnő tanulótól mindig azt várják el hogy ötösöket írjon, nyomasztja, ezért beszed jópár egyest hogy mentesítse magát ezektől az elvárásoktól hogy tökéletesnek kell lennie. Megmutatja, hogy nem azért tanult mert másoknak meg akart felelni, ő nem akar senkinek megfelelni, nehogy azt higgye bárki is.
"Tudom, hogy nagyon összetett és szinte megfejthetetlen még az emberi természet, "
Nem az.
"Tehát az lehetséges, hogy valakinek az a sorsa hogy magányos legyen, és így jól is érzi magát?"
Igen.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!