Nincs utam, mit tegyek?

Úgy érzem nincs utam. 23 évesen már csak azért élek, mert tudom nagyon fájna a szüleimnek ha öngyilkos lennék. Az irántuk érzett szeretet miatt vagyok még itt. Már semmi nem érdekel vagy ha érdekel is csak addig, amíg meg nem értem a működését vagy eszmeiségét, célját. Egyszerűen semmi nem tud érdekelni hosszútávon. Én tényleg egy bohóckodásnak tartom a földi létet. Nem látom értelmét mivel egyszer mindennek vége lesz ezért a harc sem érdekel már semmiért. Gondoltam barátnőre majd családra de legbelül mindig egyedül lennék. Nem tudok senkiben megbízni és ez mindent tönkretesz párkapcsolat terén. Sok álarcom volt már. Voltam őszinte, szenvedélyes aki igazán csak a szívét adja. Nem kellettem, idővel elfogadtam. Voltam az aki csak kihasznál, aki csak dugni akar. Belefáradtam. Sportoltam, ráuntam és így utólag visszatekintve csak egy egoista barom voltam. Nehéz kiírni magamból az érzéseket. Egyszerűen azt érzem, hogy bölcs lettem. Megértettem, mindennek csak addig van értelme amíg mi értelmét látjuk. Elvesztem vagy megvilágosodtam mit gondoltok? Kérlek írjatok valamit! Kíváncsi vagyok a véleményetekre.