Miért Vagy magányos? Miért nincsenek barátaitok? Mi az elképzelésetek a jövővel kapcsolatban?

Több oka is van: mentális beteg vagyok, nincs önbizalmam, nem vagyok jóképű, kudarcokkal teli életem van stb... Viszont az igazság az, hogy nem is vágyom társaságra. 37 vagyok, kb. 23-24 éves koromig jártam társaságba, de egyre jobban idegesítettek az emberek, így inkább a magányt választottam. Nyilván ebben közrejátszottak a fent leírtak is. Lehetett volna barátnőm, mert annak ellenére, hogy én nem tartom magam jóképűnek, próbálkoztak nálam lányok, de annyira nem volt önbizalmam, hogy nem hittem el, hogy bárkinek is bejöhetek, így sose lett semmi a dologból. Így utólag viszont nem bánom, legalább nem tettem tönkre senkinek az életét az elviselhetetlen természetemmel meg az életképtelenségemmel.

Jövő? Öngyilkosság minél hamarabb! Utálok így élni és reményem sincs, hogy valaha is jobb lesz és úgy vagyok vele, hogy már nem is akarok tenni ez ellen az állapot ellen.

Eddig egy kapcsolatom volt.Az is csoda!Lassan 4 éve!

Nem tudok ismerkedni,jó nagy luzer vok!!!Barátaim nincsennek!Kezdek becsavarodni a magánytól!Ebből már jól nem fogok kijönni!28f

Én már nem érzem azt, hogy magányos lennék.

Találtam olyan valakit, aki hosszú évtizedek(!) érzelmi sivárságát tudta feledtetni velem!

Ui: ha nem is teljesen biztos a párkapcsolat, a tartós barátság annál inkább garantált - mindkettőnk részéről!

43/N és 34/F

Én alapvetően könnyen teremtek kapcsolatot az emberekkel, barátságos vagyok, ugyanakkor nehezen engedek közel magamhoz másokat,leginkább azért mert más volt a gondolkodásmódjuk mint az enyém, és ezért nekem sokszor inkább teher volt az egész barátság, pedig nagyon szeretnék egy olyan igazi barátot akivel mindent megoszthatnánk egymással.

Ezen kívül legbelül félénknek érzem magam, és sokszor eltolom az embereket magamtól, ezért nem volt még párkapcsolatom sem, pedig nagyon szeretném. Másrészt pedig úgy érzem nem vagyok elég szép, amiről tudom hogy butaság, hiszen nem ez a fontos egy párkapcsolatban, és igyekszem mindig pozitívan gondolkodni, mégsem vagyok magabiztos.

Igazából remélem hogy találkozni fogok egy olyan fiúval akivel majd nem érzek így és meg tudok nyílni előtte.

Ha szomorú vagyok, akkor megpróbálok arra gondolni hogy egyszer majd minden rendben lesz, és ezért érdemes kitartani.

Lány/23

Soha nem voltam az a tarsasagi ember. Sem ovodaban sem algalanosban. Kikozositettek. Eselyt sem adtak arra, hogy megismerjenek. Neh-neha volt az eletemben 1-2 "barat", de elkoptak mellolem. Teny, hogy nem vagyok egy konnyu eset, de szsrintem a sok bantas is ratette a belyeget, jogy maganyos lettem/vagyok. Volt, hogy pl buszozni sem szerettem,feltem masok velemenyetol.

Most is maganyos vagyok, de sodrodom az arral. Parkapcsolat nem jott ossze. Egy-ket probalkozas volt, de nem volt jo. Ha jonni akar jon, ha nem, nem. Soksuor elni sincs kedvem. 25/L /L