Nem tudok létezni. Mit tegyek?

"Nem tudok létezni. Nem tudok aludni, hónapok óta. De ébren lenni se vagyok képes. Nehezemre esik a levegővétel. Nem tudok enni, folyamatos hányinger kínoz. Dolgozni se tudok. Rettenetesen fáj a fejem. A nyakam. Az ízületeim. A gyomrom. Dobog a fülem. Nincs kedvem semmihez, nem érdekel semmi. Nem látok kiutat. Nem akarom folytatni. Nem vagyok hajlandó, se képes több halálra. Rettenetes már a levegőtlensége a tömegmagánynak."

Ez az idézet a citatum-ról való, de leírja, hogy mit érzek már oly rég óta.

Egyszerűen hiányzik belőlem valami és nem találom sehol. Nem tudom hogy keressem, nem tudok merre menni nem tudok mit csinálni, már teljesen feleslegesnek érzem a nap, mint nap történő küzdelmet. Felkelek, de miért? Úgy se lesz jobb semmi, hiába próbálom a jót meglátni mindenben, 1-1 kis film, könyv, történet, filozófiai érv, vagy akármi más aminek van bármi köze ehhez a világhoz, arra késztet, hogy újra elgondolkodjam az életemen, és rájövök, hogy semmi értelme, de arra már nem tudok rájönni, hogy mitől lehetne értelmes.

Pszichológushoz és barátaihoz ne küldjetek, nem tudnak segíteni, magamban kellene valamit helyre tennem, de egyszerűen nem tudom mit, mert üresnek érzem magam.

Nálam már évek óta tart ez az érzés, hol kevésbé, hol jobban földhöz vág. Bármelyik napomat tönkre tudja tenni és oda a produktivitás és a hatékonyság aznapra. Ilyenkor persze a kommunikáció másokkal és a lélegzés is nehezemre esik.

Mit tegyek? Voltatok már hasonló cipőben? Hogyan másztatok ki belőle?