Hogy tudnám magam rávenni, hogy magányos, önbizalom hiányosként emberek között dolgozzak?

Gondolok itt egy eladói, kiszolgálói vagy bármilyen állásra amiben idegen emberekkel kell foglalkozni?

A helyzet az, hogy rettentően begubóztam. Nincsenek barátaim, nem csinálok semmit, katasztrófa az életem, de arra már rájöttem, ha ezt így folytatom, annak előbb utóbb öngyilkosság lesz a vége. Amit nem akarok. Korábbi munkakörbe egyáltalán nem akarok elmenni dolgozni, bármi történjen is, de olyan sok választási lehetőségem nincs. Folyton látok eladói munkákat hirdetni, amit tudom hogy egyáltalán nem egy ilyen embernek való, mint én, fizetés is baromira kevés, semmire sem elég. Mégis úgy érzem, ha egy ilyen munkát nem tudnék elvállalni, akkor mégis mire vagyok jó az életben? Jelenleg úgy érzem semmire. Ki mit ajánlana? Hogy tudnám magam megemberelni? Tudom, menjek el, jelentkezzek. Nem is ezzel van a gond, hanem hogy idegenekkel beszélgessek. Gyomorgörcs lenne rajtam, soha nem tudnék felszabadult lenni, folyton azon járna az agyam, hogy mások mit gondolnak rólam. Felettébb kedves ember sem vagyok, mármint nem vagyok egy bunkó állat, de én nem tudnék mosolygósan, jófejeskedni az emberekkel, a sok évnyi magány ez kiölte belőlem. Totálisan úgy érzem, hogy nekem végen, nincs helyem ebben az életben, olyannyira semmire se vagyok jó. Pedig nem ilyen voltam, 180 fokos fordulatot vettem az évek alatt. Anyám is folyamatosan cseszeget, nem feltétlen a munka végett, meg ingyenélő sem vagyok, hiszen van megtakarított pénzem, aztán hogy ezt azért teszi hogy lépjek már, vagy csak unatkozik nem tudom, de szinte minden nap ordítással kezdi a napot.