Pánikrohamok reggelente. Volt már valaki hasonlóan?

Hasonlóképpen szoktam én is kelni. De már megszoktam.

Én ugyanezzel küzdök. Elkezdtem rettegni az alvástól, hiszen számomra is ugyanilyen élményeket nyújt. Jelenleg folyamatosan próbálom kihúzni magam az alvás alól, néha kihagyok egy napot, általában nappal alszom, reggelente alszom el viszonylag legnyugodtabban. Mik azok a dolgok, főleg esténként, amik leginkább felidézik ezt? Akár az esti rutinod, amitől elkezded érezni, hogy mi következik ezután, akár a takaród, ami leginkább emlékezet rá. Szerintem megpróbálhatnál ezeken változtatni. Be kellene iktatnod talán új dolgokat, akár új elfoglaltságot, főleg, ami eltereli a figyelmed a magányról, ha ezt a problémát nem tudod orvosolni. És, bár lehet buta ötletnek tűnik, írhatnál egy blogot. Akár minden este egy apró kis bejegyzéssel, amiben erről mesélsz, mert ezzel nem másoknak írogatod minden nap ugyanazt, mégis, bárki elolvashatja, és szerintem az az érzés, hogy ezt megosztod akár név nélkül is egy picit segíthet. A pánikrohamokon pedig számomra az étrend változtatás segített rengeteget, bár mikor belevágtam, ebben én sem hittem, de egészségesebbnek érzem magam, és nem azt mondom, hogy nincsenek rohamaim, de lényegesen kevesebb még rossz időszakban is. Azt a félelmet viszont, ami elönt ilyenkor és amitől mozdulni sem mersz sajnos neked kell legyűrnöd. Ki kell kutatnod magadban, hogy vajon miért lehet, vagy mit jelenthet, és valahogy a magad oldalára kell állítanod, hogy először megszűnjön a félelmed tőle, majd maga a probléma is. Tudom, hogy ez rettentően nehéz, mikor velem először ez történt azt hittem bekattantam és skizofrén leszek, de ha az agyadnak van ereje ezt csinálni veled, akkor van ott erő arra is, hogy legyőzd. Kitartás!

Eljársz dolgozni? Találkozol emberekkel?