Aki egész eddigi életében magányos volt, az az is marad?

OFF

frakk, tedd meg. Nem az ország a fos, csak te és nem kellesz ide. Hogy felkötöd magad vagy elhúzol, nem érdekel.

ON

Ki lehet jönni belőle. Míg a gimiben a legtöbb társam már randizgatott vagy barátnője volt, nekem senki. Akkor még nem értettem hogy miért, aztán 19 évesen meguntam és változtattam öltözködésen (jóbarát segített), szövegen, általános világnézeten.

A búvalbhahszott ember nem kell senkinek, ez sugárzik belőle és igazi nőtaszító. Kinek kellene valaki, akinek csak gondjai vannak? Pesztonkának? A nőknek olyan férfi kell, akire felnézhetnek és aki mellett biztonságban érzik magukat, elsősorban lelkileg. Csak képzeld el fordítva: ott a nő melletted, végig siránkozik hogy neki milyen rossz, te meg hallgatod kedvesen, miközben belül megy fel a pumpa. Na ilyen a kapcsolat egy depressziós emberrel.

Első körben magadat rakd rendbe, a külső a legkönnyebb, azzal kezdd. Cuccok amikben jólérzed magad, kényelmesek, harmonizálnak. Ne spórolj, adj magadra.

Utána jöhet a belső. Legyenek elfoglaltságaid otthon és azon kívül is. Legyenek hobbijaid amik lekötnek és amiről beszélni is tudsz. Ne ragadj be a házba, ehhez társasági elfoglaltság is kell. Nem kell nagyban indítani, lassan szoktasd magad az emberekhez. Nem nagyon ismerek olyat, akinek legalább egy haverja nincsen. Fel kell kaparni és kimozdulni vele. Vagy családtaggal, akárkivel. Nem hiszem el, hogy nincs senki. TE kezdeményezz.

Ha pedig nincs, akkor egyedül kell elmenni társaságba, ami lehet bármiféle szórakoztató esemény, sport, koncert, hobbival kapcsolatos összejövetel. Bármi.

Onnantól menjen a maga útján, esetleg beszédbe elegyedsz másokkal vagy más szólít meg.

Gyakorolod a társas érintkezést, onnan pedig egyenes az út a nőkkel való nyitáshoz. Ez hosszú folyamat, de jobb, mint a magány és a szánalmas feladás.

érdekes, a válaszokból az jön le, hogy azt hiszik, ez csak a férfiak "betegsége", hogy valaki magányos, és nem talál társat. én nő vagyok, mégsem találok, és még csak azt sem mondhatja senki, hogy nem vagyok nyitott az ismerkedésre, a társkeresésre. egyszerűen valahogy nem találom meg a megfelelőt, felszínes kapcsolat meg nem kell.. elkerül a szerencse, és vagy én nem fogom meg, akit szeretek, vagy engem nem fog meg, aki engem szeret. a kérdésedre válaszolva, remélem, nem marad így ez az állapot örökre, de én már semmiben nem vagyok biztos. :/

19/L

Frakk szépen megnyilvánította, hogy képtelen szemléletet váltani. Ragaszkodik az általa, egyszer felállított szemszöghöz.

Szerintem a magány is ugyanilyen váltással -mint fentebb vki megosztott egy járható útvonalat- elhagyható állapot. "Az életed akkor fog megváltozni, ha elkötelezettebb leszel az álmaidhoz, mint a komfortzónádhoz."

Az ember társas lény. Akinek nincs társa sokáig az szenvedésre kárhoztatott.

Aki felismeri ezt szerencsés, aki nem az szenvedjen csak.

Ááá, ez jó volt. XD

"Mièrt nem szeret engem senki? Brühühü. Mi a....? Mi? Húzzatok el mind a gecbe, kis taknyok, fos itt mindenki országostól, a k. anyátok!"

A kèrdèsre válaszolva: ne csüggedjetek, èn 30 után találtam párt. Úgyhogy van remèny. Ès nem volt nehèz kijönni a magányból, csak tudni kell kompromisszumot kötni.

1 szabály! Ne keresd! Majd jön egy lehetőség és hasznald ki.

2.Ha folyamatosan erőlteted akkor csak rosszabb lesz.