Szerintetek a baj velem van?

Az az egész, hogy sose voltam magányos. Mindig azt hittem, hogy vannak barátaim. Erre most csalódnom kellett. Utálom, hogy tettetnem, kel hogy minden oké, mert ha látszik rajtam, hogy szomorú vagyok, akkor jaj Uristen mi a baj? Ezek a tipikus kérdések és valójában leszarják, hogy mi van velem, és egy sírós p*csának tartanak. Vannak még egypáran akikkel eltudok beszélgetni, de látom rajtuk is, hogy nincs bajuk velem, de zavarja a jelenlétem őket. Furának tartsák azt, hogy jó párszor pánikrohamaim vannak és van olyan is, hogy azt mondjak csak tettetem magam, hogy megússzák valamit. Nem tudom, már tényleg habár, hogy van aki ilyen módon mutassa azt ki, hogy zavarom ahelyett, hogy megmondaná. Az is szarul esne, de jobb lenne, mintha tenné az álszent barátnőt...

Szüleim ilyenek mióta iskolába járok. A barátaim csak a nyártól ilyenek.