Szerintetek lehet egy egész életet leélni úgy, hogy nincsenek barátaim, nincs kivel beszélnem, és örömöm is alig van?

Nagyobb valószínűséggel bolondulsz bele,minthogy magányosan leéld az életed. Mindkettő lehetséges,te a te lelki állapotodban az első valószínűbb.

"Ilyen személyiséggel" ezt mire érted? Úgy gondolod hogy veled van a gond?

A családodtól pedig tarts távolságot,mert csak rontanak a helyzeten.

Én is ilyen voltam. Aztán lediplomáztam és elkezdtem főállásban dolgozni. Ott pedig hasonló korú emberekkel vagyok körülvéve, mint én. Nap mint nap eljárunk ebédelni étterembe, időnként befigyel egy mozi is. Közben meg megy a hülyéskedés ezerrel. Oké, nem barátok, hanem kollégák, de így is elég jól érzem magam velük. Bár barátnőm még mindig nincs.

23/F

# 3

Indíts youtube csatornát-műsort, mint "Dumáljunk gyerekek live!"

Tehát élőben s lesz, ami lesz;)

Ez az introvertáltság egy hatalmas baromság. Megfelelő környezetben mindenkinek lehetnek barátai, de ha valaki nem képes elszakadni a szobájától és a telefonjától, akkor nehéz barátokat találni. Nektek már az a legnagyobb bajotok, hogy nem mentek sehova. 20-30 éve még összejártak az emberek, a fiatalok, mert ez volt az egyetlen módja a kapcsolattartásnak, de ma már mindenki a fotelból akarja ezt megoldani.

Leélhet élni az életet barátok nélkül, csak nem érdemes.

Sokan vannak, akik nem barátkozós típusok. Ha iskolába, munkahelyre, vagy valahova eljársz, akkor ott is lesznek ilyenek, akik nem a társaság középpontjai. Őket kellene megtalálnod. Merj kezdeményezni, aztán egy haverságból barátság is lehet.

Ha viszont nem mersz tenni semmit, akkor csak abban bízhatsz, hogy majd más megoldja ezt helyetted, majd más barátkozik veled. Ne várd meg. Beszélgess akárkivel, akit szimpatikusnak tartasz, de ha nem az, akkor is megér egy próbát.

Talán attól félsz, hogy unalmas vagy, nem tudsz majd miről beszélgetni, vagy nem érdekled a másikat. Biztos lesznek olyanok, akiknél ez igaz lesz, de pont ezért kell kezdeményezni. Egy idő után megtalálod azokat, akikből barát lehet, de ahhoz tényleg tenni kell valamit.

Ha Budapesten laksz, és lenne kedved barátkozni, kérlek írj. Én is hasonlóan érzek; elképesztően elidegenedtem az emberektől, mert azt látom, hogy döntő többségüknek egyszerűen nincsen szüksége értékes kapcsolatokra, a felszínességgel beérik.

25f

A sztoikus típus. A szilárdság, az önuralom, a tántoríthatatlanság, a béke, mint az erős akarat hajthatatlansága – a mélységes nyugalom, a védekezés állapota, a hegy, a harcos bizalmatlansága – az alaptételek szilárdsága; a tudás és akarat egysége; önmagunk tisztelete.

Remete-típus. A tökéletes „szarvasmarha”.