Szerintetek meg vagyok keseredve?

Sok ember van még, akinek nem klappol.

Pedig nincs miért...elég sokan járnak hasonló cipőben. Max érdemesebb kicsit jobban figyelned rá kit engedsz hosszútávon közelebb magadhoz. Persze azért az is ott van a dologban, hogy biztos eléggé átgondoltad-e a gyerekvállalást, ha mégis ezt érzed...

Neked is szép estét!

Nagyon nehéz helyzetben lehetsz most, és ne hagyd se magadnak, se másoknak, hogy lealacsonyítsák az érzéseidet. A magány az egyik legkegyetlenebb mind közül, és pont egy ördögi kör is, mert egyedül alig lehet megbirkózni vele, de hát ha magány, akkor csak az az "egyedül" van. Nem azt mondom, hogy ne törődj ezzel az érzéssel, mert most ezt érzed, okkal, és hagynod kell, hogy átjárjon picit, megerősítsen, de magadtól fogsz egyre többet elvenni, ha hagyod, hogy ez nap mint nap bántson és visszafogjon dolgokban. Az a helyzet, hogy senki sem mondhatja neked biztosra, hogy egy hét múlva betoppan valaki az ajtódon, aki támogat, nem hagy cserben, megbecsül és jól bánik veled. Semmire sincs garancia. Most neked kell megtanulnod az erősebbnek lenned, aki kihúzza magát és minden rossz dolog ellenére lép tovább és tovább ezzel szabad utat engedve olyan emberek és egy olyan élet felé, ahol érezheted azt a "minden klappol" dolgot. Meg kell ragadnod azt, amid most van még akkor is, ha úgy érzed többre lenne szükséged, mert valahol el kell indulni. Az élet túl viharos ahhoz, hogy minden örökre így maradjon, hidd el, még akkor is óriási dolgok történnek az emberrel, mikor ő alig mozdítja a kisujját. Bíznod kell magadban, az életedben, és abban, hogy nincs még előtted semmi elvágva. Ha kiengeded azt az éned, aki most a magány és a szomorúság mögött vagy, akkor mindezeket le fogod küzdeni, és egy napon azon kapod majd magad, hogy minden ott van körülötted, amire vágytál. Csak ne add fel még akkor sem, ha most ez lehetetlennek tűnik.

Remélhetőleg tanulsz a hibádból.