Utálnak az emberek. De miért?

Tegnap egy kis stúdiószínházban voltam, másodszor. Mindig épp megtelt. Kicsit büdös volt, nem tudott szellőzni. A végén a legtöbben elmennek, de nem tilos szóba elegyedni a nézőkkel, ha már hasonló az érdeklődés. Egy kicsit beszélgettem, inkább hallgattam őket, mosolyogtam. Aztán odajött a fő előadó, szervező, és finoman kirúgott. Semmit az égvilágon nem csináltam. Szünet is volt, akkor az egyik visszahúzódó előadóval -beszélgettem, dicsértem a nyelvi leleményét. Arról beszélgettünk, jól élt már, merre járt külföldön. Udvariasan érdeklődve hallgattam, erre egyszer hirtelen sarkon fordult, és mondta, hogy iszom egy sört a pultnál. Ott hagyott faképnél. Nem igazán értem. A külsőm, akármilyen is, nem tudok változtatni rajta. Egészséges vagyok, szépséghibám van, de tiszta vagyok, a ruhám is tiszta. Nem tudom, hogy rúghatnak ki egy sötét közönségből kiválasztva.