Van itt olyan aki, párkapcsolat nélkül éli a felnőtt életét és boldog közbe?

„Nem akarom offolni a kérdést és kezdünk nagyon eltérni, de”

Ez nem OFF. Az egyedüllétről szólt a kérdés, és úgy gondolom, hogy ehhez hozzátartoznak a gyökérokok feltárásai is. Amúgy is a kérdésbe belefoglaltad, hogy mesélnénk-e róla – én pedig elmesélem a tapasztalataimat és az okát.

„Én ezeket jó pasiknak hívom az alfahim kicsit más fogalom sztem, de ez most a legmellékesebb.”

Az alfahímek alatt azokat a férfiakat értjük, akik a férfihierarchia tetején helyezkednek el.

Hogy csúcspasinak vagy alfahímnek hívjuk őket, ugyanazt takarja, kár ilyen szőrszálhasogatásba belemenni.

„Attól még nem rendesek ők se, mert azért nem csalnak meg vagy hagynak ott, mert nem lenne más választásuk.”

Nem erről van szó! Arról beszélek, hogy egy férfi, akinek korlátozott mennyiségben jutott a nőkből, akinek meg kellett küzdenie a kapcsolatért, az meg fogja becsülni. Egy ilyen férfi – hívjuk bétának – nem fogja kockáztatni a komoly, jól működő kapcsolatát egy kalandért. Otthagyni sem fog, mivel jobban fogja magát érezni, ha van valakije, minthogy egyedül maradjon hosszútávon. Tudod, mi férfiak olyanok vagyunk, hogyha meg kellett dolgoznunk valamiért, akkor azt MEGBECSÜLJÜK.

„Most ne értsd félre kérdező én egy kezemen megtudom számolni hány emberrel voltam 27 évesen, de SOHA semmit nem az alapján döntöttem el, hogy most akkor r......c vagyok-e. Ezt nem is értem megmondom őszintén.”

Persze, hogy nem érted, mivel ez nem tudatosan zajlik, hanem ösztönszinten. Egy nőnek tudat alatt (!) szüksége van arra, hogy ledobhassa magáról a felelősséget. Mert ő nem is tervezte az adott aktust, csak „elragadta a hév”, „egyik dolog jött a másik után”, „csak úgy megtörtént”. Holott nagyon is vágyott az illető férfira, és akarta a dolgot és szerintem még azt is érezte, hogy nem lesz ebből semmi komoly – így viszont önmaga előtt megracionalizálja a dolgot, és ezzel el is van intézve.

„Mert azoknak a "rendes" pasinak, akik végre örülnének bármilyen nőnek különleges lennék?”

Ez nem is kérdés! Egy nő, még ha teljesen átlagos külsejű is, ha van hozzá egy nyitott kedves személyisége szerintem bármelyik férfinak érték lenne, és különlegesnek tartaná.

„Ez lehet jogos, de néha az az idő sem elég, elhiszem te azt gondolod milyen könnyű kiszúrni”

Tegyük fel, hogy a kapcsolat az eddig beszéltek alapján indult. Két hónapig ismerkedtek, romantikus szálakat alakítottak ki, megvolt a szükséges „befektetés” (érzelem, idő, energia, pénz stb.) Ha a nő megmarad ugyanolyan kedves, szeretetreméltó személyiségnek, mint az ismerkedési fázisban, kizártnak tartom, hogy egy normális férfi félrelépjen. Csakhogy az esetek többségében nem marad meg.

"mert nem randiztál még férfiakkal....”

Viszont nőkkel randiztam már annál inkább. A legironikusabb az egészben, hogy pontosan tudják, milyen vagyok, mivel nem szoktam takargatni a szándékaimat. És az esetek felében mégis sikert érek el. TUDJÁK, hogy nem lesz ebből semmi komoly, mégis belemennek a játékba. Az önmeggyőzés a nőknél már-már művészet!

„Hát ne haragudj, de ilyen hozzáállással te se becsülöd sokra a nőket, ha neked kb. csak annyit ér, hogy egy szüzet m<e<g<d....< és ne is akarj mást ha nem az..... Ez nagyon szexista hozzáállás, ugyanúgy mint az alfahímeknél(ami nem ugyanaz, mint a jó pasi). Ez azért elég gáz, ne haragudj, nekem nem kéne olyan ember, akit nem is érdekel, hogy alakult az életem, hanem rögtön ítélkezik, akármilyen rendesnek is tartja magát.....”

Hé, hé, hé, a játékot utáld, ne a játékost! Feltártam a kérdés olvasói előtt a rendszer működését, amellyel biztos vagyok benne, hogy a férfiak egyetértenek. Jópasi, alfahím, már írtam, hogy a lényeg, hogy a férfihierarchia tetején lévő férfiakról van szó.

A magyarázatokra meg nem vagyunk kíváncsiak, amikor a múlbéli ügyekről van szó. Minket a TÉNYEK érdekelnek. Tudod, mi férfiak nem az alapján ítélkezünk, amit mondasz, hanem amit TESZEL. A többi már csak magyarázása a bizonyítványodnak.