Van itt olyan aki, párkapcsolat nélkül éli a felnőtt életét és boldog közbe?

Én is úgy érzem,hogy nem ér annyit egy párkapcsolat,mint amennyi hátrány van vele.

Ha van munkád,és hobbid,ebbe már a párkapcsolat nagyon nehezen fér bele.

A folytonos alkalmazkodás a másikhoz.

Én is körülnézek,és azt látom,jó,hogy nekem ezzel az "elmebajjal" nem kell küzdenem.

Max akkor lennék párkapcsolatban,ha valaki eltartana,vagy nem kellene dolgozni egyikünknek,és a másik mindent megcsinálna otthon.

Így viszont túl nagy a nyomás,kevés az idő,munka,párkapcsolat,hobbi,otthon rendben tartása,látogasd meg a rokonaidat,legyenek barátaid is,és még gyerekről szó sem esett.

Ezt várná el a világ a 21.századi embertől.

Hát,próbáljon ennek megfelelni aki akar vagy tud.

Szerintem nem lehet.

Ha van állandó szexpartnered,akivel nem kell együtt lakni,hanem felugrik egy szexre,és utána mehet,az tökéletes.

Így tudsz fontosabb dolgokra koncetrálni,munka,tanulás,sportolás.

Ha nincs más választás akkor muszáj.

Az, hogy teljesen boldog lennék, azt nem merném kijelenteni, de nem is bánkódok, lehetne rosszabb is.

A problémám az, hogy pontosan tudom, hogyan működnek a nők, milyen a női természet. (Félreértés ne essék, semmivel sem jobb vagy rosszabb a férfiénál, csak egyszerűen más.) Nekem viszont olyan elvárásaim lennének, amiket a mai feminista korszellem által élő nők nem tudnak teljesíteni.

Például:

Én csakis olyan nővel kötném össze az életemet, aki előttem nem kavart már X férfival, nem voltak egyéjszakás kalandjai.

Mi férfiak tudjuk azt ösztönszinten, hogy minél több partnere volt egy nőnek, annál kevésbé alkalmas a komoly kapcsolatra. De aki ebbe belekötne, annak egy statisztika:

Ha egy nő szüzen ment férjhez, 80% a valószínűsége, hogy a házasság még 10 év múlva is tart. Ha előtte két partnere volt, akkor 40%.

Na mármost a mai feminista, nőket kiszolgáló világban, ahol a fiatal csajok dughatnak össze-vissza a macsó alfahímekkel (a férfiak felső 10%-a kb.), szerinted utána milyen kötődést lennének képesek kialakítani? Semmifélét. Már olyan magasra tennék a mércét, hogy soha semmi nem lenne nekik elég jó. Ebből következően gondolhatjátok, hogy mennyire lenne stabil és tartós az a kapcsolat...

Viszont nincsen bennem űr emiatt. Elfogadtam, hogy EZ VAN, a harag/düh/gyűlölet már elmúlt belőlem. Rossz alapokon volt a világképem. Elfogadtam, hogy a mai világ ilyen (sajnos).

Amivel töltöm a napjaimat:

Zenélek. (Van egy zenekarom, akikkel rendszeresen fellépünk.)

Kondizok.

Táncolni járok.

Futni is lejárok, ha éppen nincs jobb dolgom.

Vannak barátaim, és vannak még haverjaim is. Szerencsére van egy szociális életem, amivel jól elvagyok.

Szeretek olvasni, illetve próbálkozom az írással is.

Na meg persze csajozok, amikor lehetőségem adódik rá. Élvezem a vadászatot - és persze a zsákmányt! - és ha alkalmam van rá, akkor élek is vele. Arra viszont gondosan ügyelek, hogy ezek a "kapcsolatok" semmiképp se haladjanak tovább a szexkapcsolatoknál (legalábbis részemről).

Mert lehet egy lánynak akármilyen személyisége, ha 23 éves korára már előttem 7 pasija volt (saját elmondása szerinte, de gyanítom, hogy magasabb ez a szám), az számomra automatikusan kizáró ok.

Fő célom: jólérezni magam a bőrömben. Nyugodtan aludni, jó közérzettel élni a napjaimat. Nekem ennyi elég.