Mit tegyek ha romokban az életem?

Az előző válaszoló igencsak kulturálatlan formában fejezte ki a meglehetősen megalapozott véleményét...

Én sem hiszem, hogy tudnék segíteni, de: nem gerinctelenségből nem mondja meg a barátjának, hogy elmúlt az iránta érzett szerelme, hanem mert nem akarja elveszíteni az egyetlen biztos pontot az életében, aki törődik is vele. Teljesen megértem, hogy miért lehet elképzelhetetlenül nehéz ezzel előállni úgy, hogy tiszteled és becsülöd, és tudod, hogy ő veled tervezi az életét. (Amúgy meg: mi az, hogy "neked semmi se jó?"? Mi az, ami annyi örömet kellene hogy jelentsen szegény kérdezőnek...?)

Az az igazság, hogy bármennyire is rossz érzés, el kell mondanod a barátodnak az igazat, mert ez hosszú távon nem vezet sehova. Nem akarhatod egy olyan párkapcsolatban leélni az életed, ahol már kihűlt a szerelem, az megöli a embert és a kapcsolatot is.

De. Ha tovább szeretni tanulni, ha tudod, miben vagy jó és mit szeretsz csinálni, akkor ne add fel az álmaidat, és próbálj továbbtanulni. Nem tudom, mennyire megoldható, és talán félelmetesnek is tűnik a továbbtanulás (nekem mindenképpen, pedig még csak 16 vagyok), de esetleg a kollégium nem jöhet szóba?

Jaj, nem tudom, mit mondjak, vagy milyen tanácsot tudnék adni, de átérzem a problémádat, és nem ítéllek el, mint a kedves és mélyen tisztelt első válaszoló...

Akármit is teszel: sok szerencsét! :)

"A másik meg hogy nem vagyok már szerelmes belé, viszont nagyon szeretem, tisztelem és becsülöm."

Be kell fejezned ezt a kapcsolatot, mert akármilyen szép szavakkal is írtad körbe, te bizony csúnyán kihasználod őt és a családját. Szerinted a szüleinek milyen érzés lenne, ha megtudnák? Befogadtak, eltartanak és te még csak szerelmes se vagy a fiukba! Képzeld el egy pillanatra, hogy a te fiad barátnőjéről derülne ki ez, vajon mit tennél?

Arról nem is szólva, hogy csak húzod a párod idejét, és vele együtt a magadét is. Ő egy közös életet építene veled, neked ezt eszed ágában sincs megadni neki, és nem azért mert korai, hanem hiányoznak hozzá az érzelmek és ez később se fog változni már.

Engedd el, hadd legyen olyannal, aki szerelmes belé és vele képzeli el az életét, és egyúttal add meg magadnak is az esélyt, hogy valakit találj, akivel te is erre vágysz. Ne legyél azért vele, mert "lehetne nála rosszabb is", 18 évesen még nem szabad ilyen megalkuvónak lenni.

"Lehet jobb lenne szakítani, és a továbbtanulás helyett elmenni dolgozni és elköltözni egyedül..."

Látod, te is tisztában vagy vele, mi lenne a helyes lépés. Azzal a különbséggel, hogy nem feltétlen kell lemondanod a továbbtanulásról, ha munkába állsz, nem te lennél az első, aki levelezőn szerzi meg a diplomáját.

"Apámat nem érdeklem, sosem érdekelte mi van velem, nem is tartjuk a kapcsolatot már egy ideje. Anyumat sem érdekelte hogy mi van velem, mindig fontosabb volt neki a másik testvérem."

Ezzel sokat nem lehet kezdeni, én pl apámat nem is ismertem, anyám terhes volt velem, mikor elváltak, ügyvédi levélből értesültem a haláláról 2008-ban. Testvérem nincs, de anyám mindig az éppen aktuális pasiját helyezte előtérbe velem szemben.

Nem mindenki szerencsés a szüleivel. Fel kell nőni és tovább kell lépni. Nekem az életem egyik legboldogabb napja volt, mikor elköltöztem 200 km-rel arrébb és végre a magam életét kezdhettem élni.