Romokban az életem?

Mondjuk ne mondogasd magadnak, hogy milyen antiszociális vagy, mert nem vagy az. Kicsit bugyuta lehet a stílusod, ezen változtass. A magány segít benne ráadásul. Lehet, hogy mások számára fárasztó vagy, esetleg túl sokat panaszkodsz. Senki nem szereti folyamatosan a másik panaszait hallani, hogy neki milyen rossz meg így-úgy. Mindenkivel történtek/nek rossz dolgok, igyekezz magadban feldolgozni őket. A külvilág felé pedig általánosságban ne a rosszat, hanem a jót mondd magadról. Ilyenre gondolok, esetleg megkérdezik, hogy vagy, akkor véletlenül se kezdj bele ebbe a "súlyos lett a helyzetem" meg "fájdalmat okoztak nekem" meg "antiszociális lettem" témákba. Közöld szimplán azt, hogy köszönöm, jól vagyok. Nem fáj semmid, két kezed/lábad van, jó egészségnek örvendesz, akkor mondd ezt. Utána pedig kérdezz vissza (!). Nagyon valószínű, hogy pár ember elkezdi majd a problémáit ecsetelni, és ha végighallgatod, máris te leszel számukra a jófej, akivel "milyen jól lehet beszélgetni".

Nem elfogadni kell, hogy ilyen életed van, hanem szimplán csak ne legyél idegesítő. Ne a kifogásokat keresd, hogy "de, de, de...", hanem próbálj meg akár ok nélkül is örülni magadnak. Keress valamit, amit szívesen csinálsz, és amiről szívesen beszélgetsz is. Lehetőleg ne a depresszió legyen az, mert láthatóan elég jól megvoltál benne... Ha van egy téma, amiről szívesen beszélsz, akkor sokan csak azért fognak körülötted "lenni", mert buzog benned az élet.

# 5

Batteg, 16 évesen már leírod az életed???

Még sz@rt sem láttál az életből, semmit sem tapasztaltál az élményekből szinte...nyisd már ki a szemedet és indulj el egy kinézett kaland felé és azok hozzák magukkal az ismerkedést-embereket:)

Kezdj el bicózni, kirándulni vonattal-busszal...nézzél szét, járj bulizni akár egyedül...kiállításokra-rendezvényekre...járj el csocsózni-bilcsizni...fotózz...emeld fel a popód a gép elől és mozdulj, ennyi a megoldás.