Hogy tudom elérni, hogy lányok kezdeményezzék felém a szociális dolgokat?
Magányosnak érzem magam, nem tudok mit kezdeni magammal. Tele vagyok önbizalomhiánnyal, folyton negatív visszacsatolást kapok másoktól, ami miatt meg jobban romlik az önértékelésem. Szeretethiányos vagyok, szükségem lenne arra, hogy képes legyek barátkozni, szocializálódni lányokkal.
Egyáltalán nem értem, hogy miért van az, hogy a lányok eleinte intelligensnek, különlegesnek, kellemes társasgnak, (talán túl) közvetlennek, szélsőségesnek, naívnak, idealistának, érzékenynek, szeretetreméltó férfinak találnak, de aztán elkezdenek egyre kevésbé irogatni, végül eltűnnek az életemből. Az a tapasztalatom, hogy akire írok annak nincs rám szüksége, aki meg nem ír rám, annak se
Egyikük se mondta, hogy mik voltak a problémái velem, csak eltűnt. Én meg bármi is volt a probléma velem, ugyanúgy elkövettem.
Nyilván azzal volthatott bajuk, hogy önző vagyok, rigolyáim vannak, sok téren túlzottan merev, szociális téren ismeretlen és tapasztalatlan vagyok, nem vagyok képes örülni más örömének ha ettől kevesebbnek érzem magam (ezek az állapotomból kifolyóak lehettek). Továbbá a hobbim említésére is vagy elkerekedtek a szemeik, vagy legyintettek, hogy nem ismerik és/vagy nem szeretik. A hobbimmal az a baj, hogy a környékemen én vagyok az egyetlen ilyen, ahol meg ismerik, ott nálam is jobban ismerik, az pedig nekem magas és nem érezném ott jól magam. Kezdek ott tartani lassan, hogy szégyellem ezt a hobbimat, mert hiába az életszenvedélyem, szakterületem, de sok pénzt rááldoztam és egyedül vagyok ezzel. Klubokba nemigen mennék mert ott már kialakult egy kör és oda én nem kellek. Introvertikus rendellenesség miatt nemigen érzem jól magam nagyobb közösségben, ellenben közösségi élményre vágyom.
Férfilogika 1 - Utalásokat nem értek, amit mond, azt úgy értelmezem. Például többen voltak akiktől azt kérdeztem mizujs, mondja semmi. Amikor megérzem, hogy valami baj van, megkérdem mi baj, azt mondták semmi és elhittem. A végén kiderült hogy mégis volt baj és természetesen engem okoltak.
Férfilogika 2 - Ha valaki csupa szépet jót mond nekem, olvadozom. Ha a másik pillanatban tök ellentétesre fordul, pánikolni kezdek, mert nem tudom értelmezni és kezelni a helyzetet, mert nem tudom mi váltotta ki.
Összefoglalva - próbálok keresni olyan módszereket, amivel lányokkal hosszú távú, legalább baráti kapcsolatot tudok kialakultatni lányokkal a születési rendellenességem és a szociális túlizolációm ellenére úgy hogy ne nekem kelljen kezdeményeznem (mert én mindig elrontok valamit)
Üdv a klubban, nem vagy egyedül.
Képzeld magad a másik ember helyébe (nemtől függetlenül) és válaszolj erre az egyszerű kérdésre: te szóba állnál magaddal? Tapasztalataim szerint senkinek sincs szüksége olyan emberre, mint akire ráillenek az első bekezdésben leírtak. Az esetek többségében még én sem állnék szóba magammal.
A nőknek a határozott, hangosan és érthetően beszélő, magabiztos férfiak kellenek. Ha kell, akkor szerepet kell játszani emiatt. Ezt csinálja igazából mindenki, még ha nem is vallják be maguknak. Ez a szerepjáték kezdődhet nagyon az elején, például ott, hogy mosolyogsz. A nevetésért bónuszpont jár. Egyszerű dolognak tűnik, de ezt látják a rajtad kívülállók. Ha látsz egy mosolygó embert, mit gondolsz róla? Biztos boldog valamiért, de hogy milyen egyéni problémái lehetnek az nem látszik. Szóval remélem érted mire gondolok nagyon lesarkítva.
Ezeket a szociális dolgokat meg kell tanulni sajnos vagy nem sajnos. Fel kell szedni mástól a viselkedési formákat, így működik a dolog már régóta. Ezek a dolgok átragadnak egyik emberről a másikra. Ha egyedül vagy, akkor erre nincs lehetőség és lesüllyedsz arra a szintre, ahol most vagyunk.
Az már más tészta, hogy a társadalmi normák mit diktálnak és ezekkel mennyire értesz egyet. Erre nincs tanácsom. A legrosszabb dolog viszont amit tehetsz magaddal az az, hogy olyan dolgokat tagadsz meg magadtól, amiben jó vagy (hobbi).
Másik dolog, hogy ki kezdeményezzen. Kényes téma, igazából mindegy kellene legyen. A lényeg, hogy egyensúly legyen a két fél között. Ha valaki nem keres, akkor az úgy marad sajnos.
Van egy frappáns mondás erre: "destiny determines who enters your life but you decide who stays", nagyjából annyit tesz, hogy a sors dönti el, hogy ki lép be az életedbe, de rajtad áll, hogy ki marad benne.
Közhelyes, de igaz mind a két fél szemszögéből, hiszen a te szemszögedből egy lány a végzeted, és neked kellene tenned arról, hogy maradjon is. Ugyanez a helyzet megfordítva pedig annyit tesz, hogy a lány tesz egy lépést feléd és a többi rajtad áll. És a két oldal folyamatosan összedolgozik egymással. Ha az egyensúly odavész, akkor borul a mutatvány is. Ez kicsit csöpögős lett, de biztosan érted.
Amúgy mi az a hobbi, amit elkezdtél körvonalazni és hány éves vagy?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!