Azok, akik nem szeretnétek gyereket, családot! Belegondoltatok már ti is abba, hogy nem lesz a legjobb így öregnek lenni?

A gyerek, unoka nem megoldás az élet dolgaira, nehézségeire. Aki akar, az egyedül is jól tudja érezni magát a világban. Szabadabbá válik az idős ember, mert már nem feltétlen van a nyakán a gyereke, akiről gondoskodott 20-25 évig, mehet helyette kirándulni, sportolni, kertészkedni, rejtvényt fejteni, olvasni, stb.

Amúgy osztom azt a véleményt, hogy nem fogjuk megélni az időkort.

Kérdező

Nekem pontosan így telnek a napok. Reggel felkelek dolgozni megyek aztán haza jövök kertészkedek kicsit aztán foglalkozok a kutyáimmal aztán itt az este

Egyébként 24 vagyok

De én élvezem ezt a fajta életet

Én azt vallom hogy aki nem tud egyedül lenni az nem szereti magát

Addigra már robotápolók lesznek.

Magányos se leszel mert elleszel a virtuális valóságban.

Én nem gondolkozom ilyesmin.

Alapvetően nem vagyok egy olyan ember, aki csak társaságban érzi jól magát. Ha találok pár olyan embert, akivel szívesen elvagyok, az egy plusz, és baromi hálás vagyok a páromért is, de egyedül is elvagyok, és engem elég könnyű jó kedvre deríteni is. Tehát belőlem nem lesz sosem egy megkeseredett, magányos, szenvedő öreg. Ha úgy érezném, hogy már nem tudom ellátni magam, mennék otthonba magamtól.

Én az Igazit megtaláltam, éppen azért ő az, mert esze ágában sincs csak azért világra szenvedni egy kis kulazsákot, hogy a fiatal éveinket rá pazaroljuk, idős éveinkben meg a csicskánk legyen. :D

Szabadon és aktívan élünk, ameddig egészségünk engedi, utána pedig vigyázunk egymásra, amíg lehet.

Ha egyedül maradnék, beszereznék egy kutyát, ami természetesen soha nem töltené be a kedvesem után hagyott űrt, de enyhítené a hátralévő napok magányát, illetve felvennék egy házigondozót.

A magatehetetlen állapotot én sem akarnám soha megélni, onnantól, hogy nem tudom kitörölni a valagamat, jöhet a kálium.

A gyerekvállalás egy döntés. Van aki él vele, és van aki nem. De marha önző aki a sokat hangoztatott érveket sorakoztatja fel, pl hogy majd legyen aki gondoskodik róla öreg korában. Egyrészt sok ember magasról leszarja a szüleit, másrészt nem gondolom, hogy ezért kellene gyereket vállalni.

Én a magam részéről nem vagyok gyerek ellen, de görcsösen sem ragaszkodom ahhoz, hogy legyen. Egy hozzám való társra mindig vágytam, tettem is érte hogy legyen és meg is találtam , viszonylag fiatalon, 24 évesen.

Gyerekünk viszont majdnem 100% hogy nem lesz a férjemmel, de ezért nem ugrunk a Dunába. Ez egyrészt egyéni problémák miatt van mindkét oldalon, másrészt pedig mi döntöttünk így, hogy nem kell mindenáron gyerek (gyógyszeres kezelések, mesterséges beavatkozás, lombik, örökbefogadás nálunk kizárva, nem akarjuk).

Éljük az életünket kettesben boldogan, szabadabban-kötöttség nélkül, sok időt együtt töltve, és sok időt tudunk magunkra, a barátainkra, és szórakozásra is fordítani. Nem látunk abban semmi problémát, ahogy élünk. Ha a mindennapjaink majd gondot okoznak idősekként, akkor elvonulunk egy idősotthonba és kész.

Nem volt sok kapcsolatom korábban sem, sokat voltam egyedül, de akkor sem unatkoztam. :) Ez később sem lesz másképp.