Ezeket, hogy tudnám mostmár tényleg legyűrni? Hosszú, komor, és nem valami szép.
24(F) éves vagyok és nem szeretem magam egyáltalán.
Mindenki azt mondta nekem, hogy sose leszek képes dolgokra és, hogy nem vagyok "jó" (legalábbis én így értelmeztem).
Ezek természetesen egy idő után bennem maradtak és felhúztam magamnak egy pár szép magas mentális gátat. Nem merem mások előtt magamat adni, mert szégyenlem magam azért ami, amilyen vagyok. Semmi se okoz igazán örömet, ha okoz is akkor az nagyon gyorsan elillan ,de a legkisebb és legnevetségesebb dologtól a föld alá kívánom magam, és ezt teljes komolysággal. Baráti társaságom nincs mivel ezek miatt valamiért tudatosan megpróbálom kizárni az embereket. Természetesen ezek magával vonták a folyamatos letargiát és depressziót, ami szerintem már vagy 7-8 éve megyeget.
Egy pár napig valami feldobott nemrég és kezdtem jobban érezni magam és motiváltabbnak, vannak céljaim már utánuk is megyek, és objektívan felmérem magam és a helyzetemet. Nagyon sokszor tudom, hogy van amitől nem kellene tartanom, hanem utána mennem , de akkor megjelennek ezek a a falak.Annyit jutottam előre, hogy fel tudom mérni a helyzetemet objektíven, de ezek a "nem vagy jó, röhögnek rajtad" mindig legyűrnek. Tudom, hogy ezt egyedül kell megoldanom, mert akkor lesz tényleg jobb.
Ezeket a gondolatokat hogyan tudnám megszüntetni mostmár végleg?
Vannak céljaim. De most jelenpillanat csak sírnék egyik sem érdekel, semmi sem érdekel. Bár több mindent érnék el az életben, bár jobb ember lehetnék, értékesebb, normálisabb, szerethetőbb. kedvelhetőbb, olyan akit sokan bírnak. Bár BOLDOGABB LEHETNÉK ETTŐL.... de ettől se lennék sokkal boldogabb.
Ilyen idős korára kevés ember él át ennyi gyötrelmet és sötét időszakot, max. az akit bántalmaznak terrorban tartanak és tényleg a legborzasztóbb körülmények között él, szegényen kiszolgáltatottan. Örülök hogy nem ilyen vagyok, de velem másképp lett kib*szva. Csak nem értem mi a gond, a probléma. Nem értem. Csak azt tudom, hogy van.
8as vagyok :)
Direkt nem pszihiátert javasoltam, ők írhatnak fel gyógyszereket, a pszihológusnál "csak" terápia van.
A terápia sem csak beszélgetésből áll, az említett kognitív és viselkedésterápián is hasznos dolgokat tanulhatsz.
Persze nem győzködlek, a te életed, a te döntésed.
Csak tisztázni szerettem volna a fogalmakat vagy hogy mondjam. :)
Sok sikert, bármilyen utat is választasz!
Belegondoltál abba ha azt mondják lány vagy akkor elhiszed?
Vagy ha mérnök leszel és azt mondja egy munkaadó hogy nem is vagy mérnök akkor hiszel neki?
Ha éhes vagy és azt mondják hogy nem bírsz enni elhiszed?
Ha profi vagy és azt mondják szar vagy?
Figyeld ezt: nekem mondták 12 évesen (kb 6 orvos)
Öröklődő betegséged van, van kb 10 normális éved, ne emelj, ne sportolj keményebben, ne egyél ezt azt, ülő szakmát tanulj, nincs értelme megnősülnöd, gyereked úgysem lehet.
Mit tettem?
Elkezdtem melózni mértéktelenül, de értelmesen. Minden eddigi ötletemet megvalósítottam még a mások által lehetetlennek tartottakat is.
Mindent megeszek, megteszek.
Volt sok jelzés felém amiből lejött, hogy az adott lány el tudna viselni akár egy életre is de azt nem várnám el senkitől aki ép és boldog, hogy a jövőben lehetséges betegségemmel szívjon, ezért egyedül vagyok
Egy rakás barátomban én tartom a lelket, tőlem kértek karriertippeket.
Most 24, évente látok orvost.
Ebből látod, hogy nem szabad elképzelni a jövődet sem a mások sem a saját ötleteid alapján. A sorsod olyan lesz amilyen, az életed viszont olyan lesz ahogy éled.
Abból indulj ki, hogy az életed egy lehetőség a bemutatkozásra, soha nem késő újba kezdeni, irányt váltani.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!