Normális, hogy egyetlen barátom sincs, de egész jól érzem magam? 16/L

Szabadidőmben sportolok, olvasok, nyelvet tanulok, tévét nézek. Alig várom, hogy nyár legyen, hogy még többet futhassak, és még több könyvet kiolvashassak.

Persze néha rám jön, hogy "a ro hadt életbe, miért vagyok ilyen magányos?!", és sírok egyet, de egyébként jól megvagyok így egyedül, nem igénylem a társaságot. Ha jönnek hozzánk vendégek, udvariasságból elbeszélgetek velük, ennyi a "társasági" életem. Ez normális?