Nem látom a kiutat, segítsen valaki?

Sziasztok, egy 20 éves lány vagyok.

Alapjába érzékenyebb vagyok az átlagnál.

Sok fajta pszichológiai problémával küzdöttem már, ezek a dolgok a kis koromra, családomra vezethetők vissza (most nem őket szeretném okolni,inkább már csak túl szeretnék lépni a sérelmeken, traumákon)

Évekig jártam pszichológushoz,gyógyszereket is szedtem.Jelenleg egyiket se.

Magányosnak érzem magam , csúnyának , kevés önbizalmam van, nem látom a jövőm.

Ebben az évben elkezdtem az egyetemet vidéken,ahol nem találtam meg a helyemet, pedig nagyon vágytam ide jönni és nagyon nagy reményekkel érkeztem ide,gondolván hogy jó buli lesz,mindent tiszta lappal kezdeni,koli,egyetem stb... a pesti barátaimmal pedig már egyre ritkábban beszélek és találkozom.

Van párkapcsolatom,de nem vagyok boldog benne,sokszor bántalmazó a barátom, illetve sok durva dolgot csinált,ami után már nem tudok úgy hozzáállni.Sokáig vele foglalkoztam,ezért se tudtam annyira ismerkedni.

Vágyok a társaságra, de már nyitni se merek az önbizalom hiányom miatt, régebben sok barátom volt sok helyre jártam .De most úgy érzem,hogy a nyár se lesz túl jó.Persze vannak terveim,hogy dolgozom, tanulok nyelvet,eljárok sportolni.De ha nem vagyok emberek között,valamiért semmisnek,senkinek érzem magam.

Állandóan fáradt vagyok,nincs semmihez se kedvem ,leginkább mert annyira azon kattogok ,hogy csúnya vagyok és sokat sírok mostanában.(Pedig reálisan nézve nincs velem baj, csak valahogy annyira torzul és kritikusan látom magam ) Bulimiás is voltam régebben.

Sokszor eszembe jut, hogy öngyilkosnak kéne lennem ,mert elegem van az állandó szenvedéstől ,magánytól.

Kérem valaki segítsen,adjon tanácsot,reményt.Mert egyre inkább azt érzem,hogy nem bírom tovább.

Előre is köszönöm.