Nem látom a kiutat, segítsen valaki?
Sziasztok, egy 20 éves lány vagyok.
Alapjába érzékenyebb vagyok az átlagnál.
Sok fajta pszichológiai problémával küzdöttem már, ezek a dolgok a kis koromra, családomra vezethetők vissza (most nem őket szeretném okolni,inkább már csak túl szeretnék lépni a sérelmeken, traumákon)
Évekig jártam pszichológushoz,gyógyszereket is szedtem.Jelenleg egyiket se.
Magányosnak érzem magam , csúnyának , kevés önbizalmam van, nem látom a jövőm.
Ebben az évben elkezdtem az egyetemet vidéken,ahol nem találtam meg a helyemet, pedig nagyon vágytam ide jönni és nagyon nagy reményekkel érkeztem ide,gondolván hogy jó buli lesz,mindent tiszta lappal kezdeni,koli,egyetem stb... a pesti barátaimmal pedig már egyre ritkábban beszélek és találkozom.
Van párkapcsolatom,de nem vagyok boldog benne,sokszor bántalmazó a barátom, illetve sok durva dolgot csinált,ami után már nem tudok úgy hozzáállni.Sokáig vele foglalkoztam,ezért se tudtam annyira ismerkedni.
Vágyok a társaságra, de már nyitni se merek az önbizalom hiányom miatt, régebben sok barátom volt sok helyre jártam .De most úgy érzem,hogy a nyár se lesz túl jó.Persze vannak terveim,hogy dolgozom, tanulok nyelvet,eljárok sportolni.De ha nem vagyok emberek között,valamiért semmisnek,senkinek érzem magam.
Állandóan fáradt vagyok,nincs semmihez se kedvem ,leginkább mert annyira azon kattogok ,hogy csúnya vagyok és sokat sírok mostanában.(Pedig reálisan nézve nincs velem baj, csak valahogy annyira torzul és kritikusan látom magam ) Bulimiás is voltam régebben.
Sokszor eszembe jut, hogy öngyilkosnak kéne lennem ,mert elegem van az állandó szenvedéstől ,magánytól.
Kérem valaki segítsen,adjon tanácsot,reményt.Mert egyre inkább azt érzem,hogy nem bírom tovább.
Előre is köszönöm.
válasza:Nehéz gyerekkor, gondolom bantalmazo szülők.
Felnőttként rossz önbecsülés, önbizalomhiany, ami nem véletlen...
Bantalmazo párkapcsolat.
Tipikus...
Kezdhetned azzal, hogy szakitasz,mert a barátod által okozott újabb kisebb nagyobb traumák nagyban közrejatszanak abban, hogy nem tudsz kikeveredni a bajból.
Milyen volt pontosan ez a gyerekkor?
Milyen embernek érzed magad?
válasza:Szüleim nem voltak bántalmazóak,inkább elhanyagolóak, anyukám bipoláris volt ,ha bántott is,inkább verbálisan,apukám meg fiatal volt és élni akart,ezért nem törődött velem kis koromban.
A barátommal az a helyzet ,hogy nagyon sokat hazudott,valamilyen szinten függő és mind fizikailag mind lelkileg bántalmazott,de tény hogy pl.:pofont sose kaptam.
Kiabálásig,lökdösésig,(földön húzásig ment el) a dolog.
De az elmúlt hónapokban nem bánt velem így, de ezek után én nem tudok férfiként,párként,társként tekinteni rá,emiatt bűntudatom is van.
válasza:"de ezek után én nem tudok férfiként,párként,társként tekinteni rá,emiatt bűntudatom is van."
Valószínűleg direkt nem lépte át a határt, nem ütött meg, pedig ez így is bőven kimeríti a fizikai bántalmazás fogalmát.
Így még bizakodsz, "nem ütött meg soha" stb.
Jó eséllyel megfog.
Miért van bűntudatod emiatt, hogy nem tudsz úgy nézni rá?
Ne viccelj Drága :)
Mitől változott meg a viselkedése az iranyodba, mi történt mióta megváltozott?
Mióta vagytok együtt a barátoddal?
Nem csak a fizikai bántalmazás hagyhat az emberben mély nyomokat felnőtt korára, bizony a verbális és az elhanyagolas is.
Szerintem nem ártana visszamenned terápiara.
Lehet úgy érzed, nem használt igazán, de ezt terapeuta függő is.
Addig kell próbálkozni, amíg nem találsz egy jó szakembert.
"Sokáig vele foglalkoztam,ezért se tudtam annyira ismerkedni."
Ezt hogy érted?
Magadtól tetted?
Barátod milyen véleménnyel volt, van a barataidrol, ismerőseidrol?
Mennyire féltékeny típus?
Annyi változott,hogy már nem olyan agresszìv nem kiabál már velem ,jobban kezeli a konfliktust.
Magamtòl foglalkoztam vele,mert szerettem màsrèszt szeretek segìteni.Elèggè szèt volt csùszva,probáltam a helyes útra terelni,kicsit olyan volt mintha az anyja lennèk.
válasza:Minden problémát meg lehet oldani, de maguktól nem fognak megoldódni. Meg kell tenned a szükséges lépéseket. Segítséget kértél, segítek.
1.:Rúgd ki a barátodat a p*csába!(Most!)Csak bánt téged és lehúz. Nincs rá szükséged!
2.: Keress egy JÓ(!)pszichiátert! Mondd el neki a gondjaidat, ő segíteni fog.Ne ódzkodj a gyógyszerszedéstől, átmenetileg segíthet.
3.: Keress valakit még, akinek elmondhatod a problémáidat! Ha nincs ilyen, kezdj el naplót írni.
4.: Továbbra is sportolj, tanulj, járj el!
5.: Tarts ki!
6.: Ha tudsz, írj nekem privit! Én is próbáltam, de valamiért nem sikerült.
válasza:Egészen addig nem fogsz egyről a kettőre jutni amíg ez a pali veled van.
,,Állandóan fáradt vagyok,nincs semmihez se kedvem"
Azért mert lehúz, elvonja az energiádat, szellemileg fáraszt. Tudod, hogy ki kellene lépned de nem mersz (nem hagyja), és mivel az eszed hadban áll azzal amit valójában csinálsz, folyamatos gyötrődésben vagy. A folyamatos gyötrődés pedig minden létező életerőt, energiát elvon. Te is tudod a kiutat. Kiszállsz ebből a kapcsolatból. Nem, nem dőlsz be a megváltozom ígéreteknek. Elmész a pszichológushoz, olyanhoz aki segít és nem anyagilag húz le. Elmész a fodrászhoz, kozmetikushoz, veszel néhány csinos cuccot és sportolsz szépen. Elkezdesz futni esténként, vagy lejársz egy ugrabugrálós órára. Társaságba mész. Kerülöd az olyan se..fejeket mint a jelenlegi palid. Nem veszed más problémáját a válladra mert van neked is épp elég amit meg kell oldanod. Nem vagy szociális intézmény. Nem próbálsz másokat függőségről leszoktatni mert nincs hozzá képzettséged és szociális intézmény sem vagy. Magadra koncentrálsz. Nem könnyű de megoldható.
Nagyon szépen köszönöm a segítséget :))
Ezek a dolgok bennem is megfogalmazódtak és tudom hogy az az első lépés,hogy szakítok.
De mivel az egyik problémám a magány ezért féltem meglépni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!