Mennyi kín lehet egy hajléktalan szívében? Atyaúristen.

Nehogy már elkezd sajnálni ezeket...

Lepukkant akaratgyenge pr0lik,akiknek ugyanúgy megadatott a lehetőség a rendes munkavégzésre.

Legtöbbjük alkoholista,öntörvényű,akiknek egy részük anno örökségeket,vagyonokat,fizetéseket ittak,dohányoztak,meg gépeztek el,családtagjaik otthagyták őket az ilyenek miatt.

Igénytelenek,koszosak,koldulnak az utcán,semmirekellő alakok.

El tudod képzelni,hogy ezek időre bejárnak egy munkahelyre,tisztán,józanul,és rendes precíz munkát végeznének,adóznának,építenék a társadalmat?

Könyökölnének a lapát nyelén,és szidnának mindent mindenkit.

"egy részük úgy került az utcára"

Inkább úgy mondanám, hogy nagy részük. Sokan nem tudnak, nem akarnak kezdeni az életükkel semmit, csak hagyják magukat leépülni.

Még így is rengetegen vannak, akik csak azért nem hajléktalanok, mert a szüleik, párjuk, gyerekeik nyakán élősködnek. Sajnos nagyon sok ilyet látok.

Csak a munkában, vannak olyanok akik már korán reggel segg részegen jönnek be dolgozni, és a fél napot képesek sunyiban átaludni. Közben persze ezerrel szidva a rendszert, gazdagokat, mindenkit mert neki milyen szar. Aztán este majd a kocsmában panaszkodik hogy a köcsög főnök elzavarta...

Vagy a saját apám is 20+ évig segélyen élő alkoholista volt, konkrétan anyámon élősködött. A kis pénzét elitta, a kaja, számlák, tanulmányaink meg mind anyám pénzéből mentek. Ha elváltak volna, akkor apám nagyon hamar az utcán találta volna magát.

Ugyanez volt régen nagyszüleimnél, nagymamám elvált nagyapámtól, de mivel nem akarta hogy egy hajléktalan, beteges alkoholista legyen, biztosított egy szobát számára.

Ilyen 60-70 éves embereket én is sajnálok az utcán, de látom azt is, honnan indultak. Mert ott van a sok fiatal, életerős ember is, akik bandákba tömörülve zaklatják az embereket apróért. 30-40 éves, életerős emberek, hát menjen el a f..szba dolgozni.

Építőiparban gyakorlatilag bárkit foglalkoztatnak, mégis nagyrészt cigányokkal meg román vendégmunkásokkal épül minden. Mert a szakemberek elhúztak a búsba, aki meg itt maradt annak büdös a munka.

Bezzeg szidalmazni tudják az embert hogy "jajj tudom én mennyibe kerül egy ilyen autó/telefon/ruha/akármi". Meg ha nem adsz nekik akkor azonnal elküldenek az anyádba.

Engem legjobban az idegesít fel, mikor elkezdik a "Te biztos mindent megkaptál anyádéktól, tanulhattál, lakásod van, autód van" dumát.

Holott dolgozok napi 10+ órában, hazaérek, alszok, megyek vissza. Hétvégén is van hogy dolgoznom kell, a fizetésem fele utazásra meg albérletre megy el. Évekig tanultam egyetemen, alig költöttem pénzt, spóroltam amire csak lehetett. És akkor jön egy ilyen ember, aki lehord mindennek csak mert nem adok a saját pénzemből neki...

2-es vagyok.

3-as,a Te elméleted szerint az egész világ lehetne nyugodtan hajléktalan,ha mindenki a problémáit venné alapul.

5:

Te nagyon nem ismered a világot, ha az alkoholizmust ennyire a lecsúszottakhoz társítod. Simán felső-középosztálybeliek között is rengeteg a masszív alkoholista, de mégsem csúsznak le, mert teljesen más az anyagi hátterük. Egyébként egészségügyileg is lassabban épülnek le, tévhit hogy a jobb minőségű piától, valójában inkább az lehet az oka ennek, hogy nem szegényes a táplálkozásuk, és könnyebben jutnak orvosi ellátáshoz. Egyetemi rektorok között van olyan, aki egy üveg whiskeyt legurút naponta.

Ráadásul látatlanban egy hajléktalanról nem tudod megállapítani, hogy miért került oda, látatlanban csak ítélkezni tudsz, nyilván az a legegyszerűbb.

"a Te elméleted szerint az egész világ lehetne nyugodtan hajléktalan,ha mindenki a problémáit venné alapul."

Ugyan hogy lehetne, mikor sokaknak van segítő család/barát, akihez mondjuk betegen odaköltözhetnek? Ők nyilván nem lesznek hajléktalanok, amíg van, aki segíti őket. Most meg jöhetsz azzal, hogy ha valaki bunkó, kötözködő, agresszív, akkor elmarja maga mellől az embereket, azért nincs senkije. De én tudok kedves, segítőkész, barátságos lenni, ha akarok. Nem tartom az apai nagyszüleimmel a kapcsolatot, mert a szüleim sem tartják. Az anyai nagyszüleim nem élnek. Mindkét szülőm egyke. Külföldön élek, a barátaim jó többsége családos, néhányan még otthon élnek vagy 3-n éppen költözés közepén vannak, ha hirtelen megbetegednék, nem tudnék dolgozni, nincs annyi megtakarításom, plusz a segély sem annyi, hogy évekig tudjam az albérletet fizetni. Egy ideig odaköltözhetnék a barátaimhoz, de hónapok, évek múlva úgy is az utcára kerülnék. Ráadásul ha valakinek pl. új szívre van szüksége, az nem költözhet be egy akármilyen lakásba, akárkije is segítene ott neki. Azt már remélem te sem mered ideírni, hogy arról is ő tehet, hogy szar volt a szíve, vagy rákos lett, vagy egy balesetben lebénult.