Vanak itt akik dadognak?

Fordulhatsz fogszabályzó orvoshoz is, az is segíthet.

A fogszabályzó orvos dehogy segít! Én is dadogok,csak nem annyira. Néha más szót használok beszéd közben, mert a legjobb szót ami azt a valamit kifejezné,nem tudnám kimondani. Volt hogy emiatt néztek kevésbé értelmesnek.

3-as, hol van ott szó dadogásról, te elmebajnok?

Ott van, hogy beszedhiba.

Szia! Nekem szörnyű gyerekkorom volt, szenvedve nőttem fel, soha nem támogatott senki, depressziósz lettem, szorongás, befordulás gyötört. Egyetemet küzködve, de elvégeztem, diplomát szereztem. Otthol laktam, apám alkoholista, anyám totál leszart, ebbe éltem nap mint nap. Kiskoromba nem volt beszédhibám, kb akkor kezdődött, amikor már feltudtam fogni azt, hogy milyen szar az életem, hogy senki nem szeret, nincsenek barátaim, kigúnyolnak stb, semmi önbizalmam nem volt, elhittem hogy egy nulla ember vagyok, és elfogadtam. Elmentem dolgozni, ahol egy nagyon rendes főnököm lett, aki segített másfél év után egy jobb munkahelyet találni. Ez a munkahely olyan volt, ahol beszélni kell egyfolytába, szóval szörnyű volt, de elvállaltam, hiába féltem, rettegtem tőle. Ott ismertem meg egy lányt, akivel nagyon hamar összebarátkoztunk, és elkezdtünk beszélgetni, és mellete teljesen felszabadultam, viszont az emberektől továbbra is féltem, nehezen tudtam kommunikálni, dadogtam stb. Aztán ezzel a lánnyal elmentünk egy másik városba, távol a szülőktől. Egyébként Ő is szörnyű körülmények között nőtt fel, szóval teljes mértékben megértett, nem gúnyolt ki, átérezte a dolgokat. Összeköltöztünk, és mivel a munkahely álltal mentünk áthelyezéssel, ott is együtt dolgoztunk. Ő is depressziós volt amugy. Abban a másik városban, ahová mentünk, felkerestünk egy nagyon jó pszichológust, aki nagyon sokat segített. Kb 8-10 hónap alatt sikerült kilábalni a depresszióból, megszünt a szorongás, persze ebben közre játszott az is, hogy már nem otthol kellet laknom, valamint, hogy azzal a lánnyal akivel elmentem, egymásba szerettünk, tehát boldog voltam mellette, éreztem, hogy van aki szeret, van akire számíthatok végre életemben először. Egy év leforgása alatt szinte eltünt a dadogásom, beszédhibám, már nem féltem az emberektől, mertem kommunikálni, és egyre jobb lett.

folytatom. Tehát nekem így sikerült. Kikellet szakadnom otthonról, ahogy csak a rosszat kaptam mindig, ahol a sárba tiportak, kellet valaki aki hasonló helyzetbe volt, és megértett, akivel boldog tudtam lenni, és elmenni egy más helyre, ahol együtt új életet tudtunk kezdeni, és egy nagyon jó szakember, aki mindkettőnknek segített abban, hogy feltárjuk magunkat, kibeszéljük a gondjainkat, és segítsen megoldani.

Ha lelki eredetű, akkor fordulj pszichológushoz.