Ilyen ember vajon találhat valaha párt?

25 éves vagyok, de sajnos elég sikertelen ilyen tekintetben.

Szépnek egyáltalán nem vagyok, viszont ha egyáltalán ezen túl is jutnék egy lánnyal a továbbiak biztos, hogy nem ennének.

Sajnos eléggé furcsa egy természetem van, a világ felé mutatom azt amit elvárnak tőlem, egy teljesen unalmas hétköznapi embert, aki esetleg annyiban fura, hogy kerüli a társaságot.

Viszont ez közel sem azt jelenti, hogy ne keresném a társaságot, csak épp nem a klasszikus értelemben, hanem egy embert keresnék, aki lelki társ is, aki előtt nem kell mutatnom, a megszokott, unalmas színházi előadást.

Valamiért vonzódom mindenhez, ami komor, szomorú és úgy egyáltalán minden ami nem a klasszikus értelemben vett vidám dolog. Nem vagyok goth, de talán leginkább azt a világot tudnám számomra elfogadhatónak tekinteni. Például szívesebben sétálnék egy lánnyal egy sötét, hideg téli estén, de úgy, hogy ott vagyunk egymásnak, mintsem ugyanezt egy napfényes nappali órában. Vagy épp akivel jobban tudnánk érezni magunk egy szomorkás esős napon, a szobában beszélgetve, vagy épp a teraszon üldögélve, mintsem a strandom " vidámkodva ". Szóval ahol az őszinte érzések a legfontosabbak, de mellé van egy sajátos kis világunk.

A fő gond, hogy nem is tudom, hogy miként lehetne ilyen tekintetben ismerkedni, mivel a legtöbb lány esetében elsősorban a külsőségek alapján kell megfelelni, ha ez nem felel meg már esély sincs a komolyabb megismerésre, aztán ha ez az akadály el is hárul, a fentebbiekben leírt természetű lányokat nem tudom egyáltalán hol lehetne találni, vagy ismerkedni.