Mindenki csak a látszatra vágyik?

Sajnos ilyen világot élünk. A fiúk, ha nem fekszel le velük az első randin, hogy kipróbálhassanak, már ott is hagynak, mondván ilyen frigid nő nekik nem kell. A lányok pedig sok fiúval csak azért jönnek össze, azért fekszenek össze, hogy a barátnőiknek eldicsekedhessék, hogy igen, nekik már ennyi kapcsolatuk volt. És a legijesztőbb, hogy ezt nem tiniknél tapasztaltam...

Természetesen tisztelet a kivételnek, akinek nem inge nem veszi a magára, de a környezetemben én ezt nap mint nap tapasztalom. Nyilván a világ nem fekete és fehér, meg lehet találni azt az embert, aki a lelki társad lesz egyszer, akibe igazán szívedből bele tudsz szerelmesedni, de nyilván ezerszer nehezebb, mint egy felszínes, semmit mondó, szerelmet teljes mértékben mellőző kapcsolatot találni. Az embernek két választása van: vagy beáll a sorba és ő is ilyen ember lesz, vagy vár a szerelmére, de akkor számolnia kell azzal, hogy akár évekre is magára maradhat, sőt az sem kizárt, hogy egész életébe egyedül lesz. Én is ilyen vagyok, nem tudok megalkudni, voltam már sráccal ilyen felszínes kapcsolatban, szakítottam vele, mert tudtam, hogy egy kicsit sem szeret, csak jó volt neki, hogy voltam, meg a haverjainak elmondhatta, hogy van nője. Hát bocs, de nekem az ilyen nem kell. Inkább vagyok egyedül, nekem felszínes kapcsolat nem kell, főleg ha tudom, hogy a kedves párom a "ha nincs ló jó a szamár is" elv miatt udvarolgat nekem. Kész, nekem ilyen nem kell. És még én vagyok hülyének nézve sokszor, hogy mit finnyáskodok, ne legyek válogatós, holott csak annyi az általános elvárásom, hogy őszintén szeressen és érdekeljem és én is őszintén szereshessem és érdekeljen. De az én elvárásaim túl nagyok. Ez van.

24/L