Mit tehetnék hogy kiszakadjak a monoton hétköznapokból? (többi lent)

Tudom hogy sokan vannak ezzel így de engem nagyon megvisel hogy annyiból áll a napom, hogy felkelek hajnalban, elbumlizok a látóhatáron túli suliba, félhullaként végigszenvedem a napot, hazabumlizok,megebédelek, tanulok, aztán alszok...eleve 5kor kelek és 4 után érek haza aztán miután megtanultam már csak nagyon ritkán van kedvem valamit sportolni, vagy megnézni egy filmet vagy nemtom...ráadásul az egész 7-800 fős gimnáziumból 3 olyan ember van akivel úgymond megtaláltam a közös hangot....nincs meg az a tipikus "kamasz szerelem" van olyan aki tényleg olyan hú meg aztarohadt külsejű, de tudom hogy az érzés nem kölcsönös így ebből soha nem lesz semmi...az osztálytársaimat nem kedvelem és nem azért mert antiszoc. Vagyok hanem mert alaptalanul kiközösítettek és oda nem illő jelzőket ruháztam rám csak mert kicsit zárkózottabb/gátlásosabb vagyok a többieknél...

Elég nívós suli szóval sokat kéne tanulnom de mostanában már nehezemre esik leülni és bevágni az anyagot. Az átlagom még nem indult romlásnak de ha így folytatom előbb-utóbb végleg elbúcsúzhatok a kitűnőmtől meg az orvosi pályától...bár még csak 9.es vagyok eléggé célzatosan indulok az életben mert tudom mit akarok elérni...és szerintem ez is baj...a legtöbb kamasz ilyenkor azon töri a fejét hogy melyik kocsmában nyomjon be ma este/ki legyen a következő csaja v. pasija,stb.

Na az meg a másik hogy szeretethiányom mellé még fiú baràtom sincs akivel a durvább témákról eldiskurálgatnék...nemhogy pasim....jó rendben lehet hogy ehhez 15 évesen tényleg fiatal vagyok és tudnék is várni...ha bármi esélyt látnék arra hogy van kire várnom...jelen pillanatban csak a buszra tudok várni....az életem tehát sivár és egyhangú semmi extra nincs benne amitől megemelkedjen a vérnyomásom...egyre darkosabb stílust vettem fel, piercinget szeretnék, hajfestést és fogyni...ilyen tekintetben bármelyik kamaszra hasonlítok de ezek csak külsőségek...belül inkább érzem magam egy fiatal felnőttnek vagy valami behatárolhatatlan entitásnak, semmint kamasznak...a méreteim sem nőnek mint más normális velem egykorúnak....semmi mellem vagy seggem nincs az egész testemen a hasam a legnagyobb domborulat és ha ez nem lenne elég még magas is vagyok óriáslábakkal...semmi nőies nem lenne bennem ha végre rászánnám magam és lefogynék...meg is szeretném tenni de fogalmam sincs hogy fogjak hozzá...

Az is elég baj hogy a szüleimmel bár rendezett kapcsolatot ápolok nem tudok mindent megbeszélni mert nem hiszik el hogy lehetnek komoly problémáim magamhoz képest....mikor előjöttem azzal hogy talán a szociális szorongásommal és növekvő paranoiámmal felkereshetnénk egy pszichológust csak lehurrogtak hogy ahj csak hormonok...ahj már megint problémázol....ahj te simán hülye vagy nem paranoiás....szóval ezzel nem voltam kisegítve...de amúgy olyan szempontból szerencsés vagyok hogy a házon belül nem korlátoznak...persze nem sok helyre mehetek el és nem sokmindent csinálhatok de a házon belül ha megidézném a sátánt az sem tűnne fel nekik....

Na szóval ez van....hogy tulajdonképpen teljesen reménytelenül tengetem a mindennapjaimat ebben a pöcegödörben ahol mindenki szarik a másikra és ahol az időszakos "ürítések" mellett semmi nem történik....de tényleg...annyira unatkozok a saját életemben hogy legszívesebben pucérra vetkőzve kiugranék az emeletről csak hogy történjen valami....olvasok rengeteget hogy az álomvilágom ne legyen olyan sivár és ne legyek olyan mint a legtöbb mai csaj hogy a szókincsem kimerül annyiban hogy "juj ez nagyon lávcsi...mizu?micsi?" És a további szépségek amiktől szegény Kazinczy forog a sírjában...persze nem az ékezetekre gondolok mert azt nem mindenki használja manapság az időspórolás miatt, csak az idióta rövidítésekre aminek az égvilágon semmi értelme....szóval ezért olvasok...de amúgy ettől a mai társadalomtól teljesen befordult és goromba lettem pedig eredetileg egy aranyos mosolygós lány voltam....csak nemtudom...felnőttem volna kicsit? Vagy simán bekattantam? Mindenesetre az eredeti kérdéshez visszatérve szerintetek mit tehetnék hogy ne ilyen monton, szürke napjaim legyenek és ne legyek ilyen életunt depresszív hangulatú ilyen fiatalon? Vagy minden embernek ilyen hétköznapjai vannak? Mert akkor inkább feladom....ez az élet nekem nem élet....tudom hogy lehetne 1000x rosszabb de nekem a sajtát mércémnek ez elég probléma....kérlek segítsetek! <3 15/l