Teljesen elment az életkedvem, kilátástalan a jövőm, mit tehetnék?

Nem akarlak elszomorítani, mert te nem én vagyok, de! Én folyton az évek alatt hallgattam a tanácsokat, és magam is tudtam hogy változtatnom kell, mozduljak ki, kiránduljak, váltsak munkahelyet, országot. Megtettem, de sajnos a húszas éveim úgy telik el, hogy folyton csalódok, semmilyen élvezetet nem kapok az élettől, évek óta nincsenek barátaim, barátnőm, nem motivál semmi, és még mindig keresem önmagam, és azt hogyan mivel is szeretnék foglalkozni. Sosem vágytam többre, egy átlagos munkahelynél, ahova minimálisan is de szeretek bejárni, egy olyan barátnőt akivel rengeteget beszélgethetek, kirándulhatok, meg úgy egyáltalán együtt lehetek. Legyen egy hobbim amit szeretek csinálni, és kész. Kegyetlen hogy akárhogy tepertem ezt sem tudtam elérni. Most itt vagyok 28 évesen, 1 hónapja munkanélküli, szülőkkel élek, senkire nem tudok ráírni a neten, senkit se felhívni. Csak filmezek, netezek, olvasok, ha rászánom magam akkor elmegyek sétálni, futni. Őrjítő mindez, hogy semmilyen emberi kapcsolatokra egyszerűen már nem tudok szert tenni. És nem azért mert csúnya vagy egy őrült hibás ember lennék. Nem tudom rá a választ. Siralmas, őrjítő, de nem tudom hogyan lehetne ebből kikászálódni. Mintha nekem ez jutott volna, ezt kell elviselnem az életbe, a magány, holott mindennél jobban vágyom arra hogy ebből a nyomorúságból valahogy kilépjek. Korábban el nem tudtam képzelni mi vezeti az embereket az öngyilkossághoz, most már teljesen megértem.