Mi értelme van a párkapcsolatoknak, ha előbb utóbb úgyis szakítással végződnek?

Én jobbnak gondoltam az arányt, mint amit ez tükröz:

2009: 1000 házasságkötésre 666 válás jut

(36000 házassággal és 24000 válással számolva).

A tartósan együtt élők száma (most azért itt azokra gondolok, ahol már gyerek is van, olykor nem is egy) ennél azért jóval több, csak a házasság kötés maradt el.

A párkapcsolatokban nem a szigorúan vett "értelem" a lényeg, hanem hogy ki kell élvezni azt. Mi értelme végignézni egy sorozatot, ha utána úgyis hiányozni fog és szar érzés hogy sosem jön új rész? Mi értelme jól berúgni egy partin, ha utána atom másnaposan hánykolódik az ember alsó hangon fél napig?

A lényeg nem az értelme hanem az élvezete a dolognak. Nem minden racionális és nem csak a rosszat kell nézni. Ez egy túláltalánosítás, ami már maladaptív. Az élet is 100%-ban halállal végződik, akkor mi értelme?

Az értelem nem a végállomás hanem az odáig vezető út maga. Jó oké ez nagyon városi zen mester idézetnek hangzott sorry :D

A sorozatban az az által kiváltott érzéseket szeretjük, a sztorit, hogy beleéljük magunkat stb. A partiban a sztorikat szeretjük, amiket vélhetően mások elmeséléséből tudunk meg kicsit később, aztán jókat nosztalgiázunk rajta a jövőben :D:D

Meg kell tehát tanulni becsülni a jót is (nem is olyan egyszerű). Ameddig együtt van a pár, jó esetben tényleg szeretik egymást, a sok bókolás, közös programok együtt eltöltött idő, a kölcsönös bizalom, az mind-mind olyan dolog ami miatt érdemes. Ha az embernek minden kapcsolata ennyire negatív, ott viszont lehet, hogy valami mélyebb lelki problémák húzódnak meg a háttérben (és nem véletlen, hogy az ilyen életepizódok állandó jelleggel ismétlik egymást).

A megfelelő társhoz mindenki képes alkalmazkodni, nem itt van a baj, hanem hogy sok a kapcsolatfüggő, és ezért olyan kapcsolatokba is belemennek az ilyenek, amibe nem kellene, és borítékolható a szakítás, válás előbb-utóbb. Itt egyesek előszeretettel szeretik szajkózni, hogy magasak az elvárások, jöjjünk össze válogatás nélkül az első jónak látszó jöttmenttel, aztán majd dolgozunk a kapcsolaton, aki meg nem így tesz és hozzá illő társat keres, ami esetleg hosszú évekig is elhúzódhat, azt elkönyvelik válogatósnak, pedig pont az teszi jól, aki tudja, mit vár el, jól ismeri magát, tudja, mit nem tud tolerálni, tudja, mit tud cserébe adni, és nem alkuszik meg bárkivel.

A megfelelő társsal képes vagy jól végigcsinálni az életet, és a nehézségeket is meg tudjátok valahogy oldani, ha olyan ételt eszel, ami ízlik, az végig is megy rajtad úgy, ahogy kell, akkor is, ha netán kicsit hígabb vagy keményebb formában jön ki végül. A nem megfelelő társsal viszont nem fog működni, úgy, ahogy a neked nem ízlő ételt esetleg le sem tudod nyelni, talán még meg is próbálod, de rövid útja lesz, és nem alul jön ki, hanem felül, és még kellemetlen utóízt is hagyhat maga után. :-)

A baj az, hogy te eleve a legrosszabb kimenetelből indulsz ki, és fel sem merül benned annak lehetősége, hogy esetleg máshogy is alakulhat. Olyan ez, a kajás példánál maradva, mint ha nem látnám értelmét az evésnek, mert úgysem ízlik, vagy ha mégis, akkor csak elrontom vele a gyomromat. Az, hogy az esetek többségében ennél jóval pozitívabb élmény egy étel elfogyasztása, arról nem esik szó.

Kezdjük ott, hogy szakítani is lehet szépen. Nem kell ahhoz mocskolódni, meg idegileg tönkremenni. Egy normális szakítás után senki nem sérül, ellenben rengeteg gyönyörű élménnyel, emlékkel gazdagabb mindkét fél.

Emellett az írásodból lerí a nagyfokú bizalmatlanság. Igen, meg kell válogatni, hogy kiben bízunk meg. De azért bőségesen vannak, akikre az életünket is rá lehetne bízni, és akkor sem szúrnak hátba, ha esetleg szakításra kerül a sor.

"Oké, ez igaz. Végződhet házassággal is. Na de utána jön a válás.."

Mert ugye az, hogy valaki hosszan tartó, boldog házasságban éli le az életét, az megint csak lehetetlen.

Az a baj, hogy megint csak a lehetséges negatívumot látod. Azt, hogy hányan élik le az éeltüket sírig tartó szerelemben, azt nem vagy hajlandó észrevenni.

"Na meg általában ha az egyik fél talál egy jobbat, akkor dobbant."

Ez megint csak alaptalan előítélet. Persze, ha éretlen, felszínes kis h*lyékkel jössz össze, akkor igen, előbb vagy utóbb így lesz. De ha egy ember szeret valakit, akkor hiába talál nála "jobbat", nem fogja érdekelni, mert van, akit SZERET.

Ha meg netán vége egy kapcsolatnak, akkor sem csak a rosszat kell nézni. Még ha csak pár évig vagy hónapig tart egy kapcsolat, az is adhat gyönyörű emlékeket, és nem utolsó sorban rengeteg élettapasztalatot.