Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Ti amikor látjátok hogy a...

Ti amikor látjátok hogy a volt osztálytársaitok, vagy ismerőseitek sikerét, boldogságát nem szoktátok rosszul érzeni magatokat? Nekem teljesen céltalan, és haszontalan az életem.

Figyelt kérdés

Nem az irigységről beszélek, hanem az érzésről hogy én semmire sem vittem eddig az életbe, minden napon pontosan ugyanúgy telik, és hogy semmi nem történik, és hogy összességben egy szart sem érek.

Pl itt vagyok én 20 évesen. Van egy vacak rendszergazdai OKJ-s papírom, ami kb semmit sem ér, csak időhúzásnak volt jó érettségi után. Most egyedül lakok egy albérletbe, éjszakai leltározóként dolgozok. Nem keresek túl sokat, félretenni alig tudok. A napjaim abból állnak hogy elmegyek dolgozni, reggel hazajövök, alszok, netezek, TV-t nézek, hetente 2x megyek edzőterembe és ennyi. Nincsenek már barátaim, barátom meg soha nem is volt (igen, meleg vagyok). Egyszer már volt kialakulóba valami, de aztán az illető eltűnt, és azóta se keresett.

Ezzel szemben most a hétvégén találkoztam egyik volt osztálytársammal, beültünk egy hamburgerre és csak mondta, mondta és mondta hogy milyen szuper élete van (nyilván nem így). Nem rég jött haza az USA-ból, közel 3 hónapig kint volt a barátjával, most folytatni fogja az egyetemet, mutogatta hogy miket nézet meg kint, milyen helyeken járt, aztán kiderült hogy Párizsban is voltak már...stb. Én meg nem tudtam neki semmit sem mondani, látszott is hogy olyan sajnálkozóan néz rám. De ha felmegyek Facebookra akkor is látom, hogy valaki éppen a vizsga miatt izgul, valaki éppen a diplomáját szerezte meg, valaki állandóan ide-oda utazgat, valakik éppen eljegyezték egymást...stb

Én meg itt ülök, és még céljaim sincsenek, amiknek az elérése talán egy kicsit, rövid ideig boldoggá tehetne. Egyszerűen csak telnek egymás után a napok. Mindig mondják hogy fejezzem be az önsajnálatot, és induljak el, de mégis hova? Még hobbim sincs, amivel szívesen foglalkoznék, egyetemet meg esélytelen hogy végigcsináljam, meg nem is tudnék olyan szakra menni ami igazán érdekelne. Van itt olyan ember, aki hasonló hozzám? Mit próbáltok tenni annak érdekében hogy jobbra forduljon a helyzet?


20/F



2017. jan. 29. 15:19
 1/6 anonim ***** válasza:
Nem hogy van-e olyan ember aki hasonló csónakban evez, hanem nagyon sok van attól mert nem tudsz róla. Nem csak a te életed ilyen szürke, nyugi. Ez természetes állapot bizonyos ideig. Találj motivációt, életcélokat első körben szerintem.
2017. jan. 29. 15:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:

Ez olyan, mintha egy ember leülne a földre, és azt hajtogatná másoknak: Itt ülök, már régóta.. mások meg sétálnak, bicikliznek, de én nem érek el soha semmit, és itt ülök.

Te életed, te döntöd el mit csinálsz, csak magadat okolhatod azért amid van.

De mégis hova? Találd ki ember, mások is kitalálták maguknak mit akarnak elérni az életben.

Látom szenvedni akarsz, mert ha nem akarnál szar életet, akkor tennél érte.

"még céljaim sincsenek"

Ezt a legkönnyebb kitűzni, egy célt..

Én szinte mindennap kitűzök magamnak egy célt, legalább 50 célom van amit el akarok érni, és naponta teljesítem egyiket, utána kitalálok egy másikat..

2017. jan. 29. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim válasza:
Nem gondoltál arra, hogy jelentkezz egyetemre? Bár ott sem könnyű barátkozni, nekem is nehezen ment/megy, de lefoglalna és tudnál új emberekkel ismerkedni, bulizni stb. Én ezt tudnám ajánlani.
2017. jan. 29. 16:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:

# 2

Oké, igazad van, csak sajnos a 17-18 éves koromban kialakult szociális fóbia miatt nehéz bármit is csinálni. Pszichológus meg nem segített semmit sem, csak egy csomó pénz kiment rá.


# 3

Jó lenne elmenni, de én max csak egy büfészakot tudnék végigcsinálni, és azzal jó eséllyel nem tudnék elhelyezkedni sehol.

Egy mérnök infó szakon kb az első félévben kibuknék a matek miatt, hiába akartam az elején ezen a pályán elindulni.

2017. jan. 29. 16:38
 5/6 anonim ***** válasza:

Én is így vagyok, sőt én még idősebb is vagyok nálad 6 évvel. De a legtöbb barátom/ismerősöm is így van. Ez egyáltalán nem egyedülálló helyzet.

Én pl tavaly abbahagytam az egyetemet, mert úgy volt külföldre megyek, de aztán tönkrement a kapcsolatom és bukott az egész, a depresszió miatt felmondtam munkahelyemen, elvesztettem az albérletemet, a barátaim már mind más városokban vannak, állandóan egyedül vagyok, nincs senkim. A volt barátnőm akivel végetért a kapcsolatom az egyetlen ember akivel beszélgetek. Szóval ja itt vagyok 26 évesen, nincs semmim, nem értem el semmit. Jelenleg otthon lakom apámékkal és válogatok a s..zarabbnál s..zarabb munkalehetőségek között. Úgyhogy hidd el másnak is rossz. :D Te még fiatalabb vagy, mire annyi idős leszel mint én most, már simán rendbejöhet az életed, elvégezhetsz két egyetemet is, találhatsz millió barátot stb. De ha csak itt keseregsz akkor úgy jársz majd mint én. és 6 éve múlva ugyanitt depizel azon hogy húú csak elment az idő és semmire nem mentem... Kezdj bele, műszaki pályára akarsz menni, de nem megy a matek? járj külön tanárhoz, tanulj minden nap, gyakorolj, és egyszer menni fog. Nincs olyan amit kitartással ne lehetne megtanulni! Erre ébredj rá, és ne 26 évesen kezdd el az életed mint én!

2017. jan. 29. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim válasza:
#2-es valaszolo szerint magadat okolhatod azert, mert nincs egy tehetos rokonod, vagy baratod, aki altal megvalosulna egy kiruccanas Amerikaba. Tudjuk jol, hogy az amerikai munkavallas nem ugy mukodik, hogy felulok a gepre es "majd lesz valami".
2017. jan. 29. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!