Tényleg ennyire gáz lenne, hogy ennyi idősen egyedül élek?

Az emberek millió dolog miatt szeretnek ítélkezni, én is egy darabig béreltem albérletet, magamnak, egyedül és nem értették miért nem költözök be máshova vagy keresek lakótársat, esetleg párt magamnak.

Ne akarj nekik görcsösen megfelelni, a lényeg, hogy Te jól érezd magad a bőrödben. Szerintem az összeköltözés ettől nem lesz sokkal nehezebb, szokatlan lesz az első pár hét, de nem jelent hátrányt :)

Az ítélkezők gondolom veled egykorú gyerekek. Otthon laknak a szüleikkel, vagy minimum hétvégente hazalátogatnak, ebből kifolyólag fogalmuk sincs arról, hogy milyen teljesen önállónak lenni. Ne törődj velük, csak irigykednek. Te sokkal előbb fogsz megtanulni magadról gondoskodni, mint azok, akik most furcsán néznek rád. Ne zavarjon össze az életkoruk, ők még gyerekek, ebből kifolyólag az életbölcsességeiket én kritikával kezelném.

Az anyukádat viszont egyáltalán nem értem, miért riogat téged. A párkapcsolat mindenkinek nehéz, annak is, aki a hat testvérével osztozott a gyerekszobán. Nem vagy te 70 éves macskás néni, hogy ne bírnál másokhoz alkalmazkodni! Nincs veled semmi baj, nyugi. Ne törődj mások károgásával.

Szerintem nem rosszindulatból mondanak ilyet az emberek. Csak szimplán hülyék, és képtelenek elvonatkoztatni a saját életüktől. Minden az alapján képzelnek el.

Én például világ életemben otthonülős voltam, és akik tudták ezt, azok is folyton nyaggattak hogy "miért nem bulizol, miért nem kapcsolódsz ki kicsit"...egyszerűen nem értették meg és nem is akarták megérteni, hogy valakinek más jelenti a szórakozást nem a buli meg a piálás.

Az egyetemisták nagy része 2-3 lakótárssal, vagy kollégiumban lakik, és ehhez vannak hozzászokva. Én például az egyetem első 1-2 évében szerettem kolis lenni, mindig volt társaság, közös programok, soha nem unatkozott az ember, és az információ is gyorsabban áradt.

Manapság meg ott tartok, hogy ölni tudnék egy lakásért. Egyszerűen igénylem az egyedüllétet, főleg 8-10 óra munka után.