Nagyon egyedül érzem magam. Hogyan szerezhetnék barátokat? 22/F

Nincsen kiút.

Akinek nem voltak barátai régen sem annak sanszos hogy lesznek.

Főleg,ha lehetőségei sincsenek.

Szerintem kezd el megszokni hogy egyedül maradsz.

Sokkal jobb lesz.

Vagyis nem,de meg lehet szokni és talán könnyebb elviselni.

Mert ha azt mondod hogy úgysem lehetnek barátaid és tényleg nincsenek ezért az agyad rááll arra hogy nem is lehetnek és elkezdi megszokni.

Hát épp ez az... Hogy ha tudod hogy nem nagyon akarnak barátkozni veled akkor mond azt hogy nem sikerülhet... Az agyad azt hiszi hogy tényleg nem és nem fogsz rá annyira vágyni..

Nem azt mondtam hogy azt mond nem kell,hanem hogy nem lehet.

Én egyáltalán nem értek egyet a 2-essel, már miért ne lehetne kiút? Az, hogy valakinek nem voltak nagyon barátai, nem feltétlen jelenti azt, hogy nem is lesznek. Igazából ennek nagyon sok oka lehet. Szerintem meg nem kell ilyenbe beletörődni, sokkal inkább azon kéne gondolkozni, hogyan lehetne ebből kitörni.

Először is, szerintem fel kéne tenned magadban a kérdést, hogy mi okoz neked örömet, mit csinálnál szívesen. Próbálj ennek megfelelően hasonló érdeklődési körű társaságot keresni, járj el mondjuk eseményekre, rendezvényekre, és ne félj nyitni. Valamint a sportolást is egy jó ötletnek tartom. :D

Az irigykedésedről meg csak annyit, hogy nem kell rájuk irigynek lenned, főleg mert nagyon sok esetben ez csak a látszat, nem tudhatjuk mi van a háttér mögött. Sok esetben ezek a kapcsolatok többnyire felszínesek, és nem beszélhetünk igaz barátságról. Szerintem sokkal több olyan ember van mint gondolnánk, akinek bár sok haverja van, de igazából legbelül magányosnak érzi magát. Ne velük foglalkozz, hanem magaddal, próbálj arra összpontosítani, hogy mi az, ami a te javadat (illetve másokét) szolgálja, mi az, amivel előrébb tudsz menni. Már ez egy jó dolog, hogy felismerted ezt a problémát, és változtatni szeretnél. :) Tudom, hogy ez közhelyesen hangzik, de tényleg bíznod kell magadban, és hinned, hogy igenis te is képes vagy barátokat szerezni, akikkel jó együtt lenni és beszélgetni. Azt meg még mindig nonszensznek tartom, hogy ebbe bele kéne törődnöd... Valószínűleg ő is hasonló gonddal küzd, és az esetleges kudarcok miatt úgy véli, hogy jobb ebbe belenyugodni. És azt is megértem, hogy ez nagyon nehéz, mondani könnyű, de igenis ezen lehet változtatni. Bocsi a regényért :D Ha gondolod, szívesen beszélnék még veled :D

20/F