Hogy juthat ilyen sorsra egy ember?

Egyetértek az elsővel. Ha valakinek ápolásra szorulnak a szülei és nem gazdag, két választása van. Vagy nem törődik a szülőkkel, sorsukra hagyja őket, vagy ott hagyja a munkahelyét és a szülőket gondozza. Ha szerencséje van, akkor az Önkormányzat ad segítséget napi/heti 1-2 órára.

A Szoc Otthon is drága, nehezen is lehet bejutni. De a legtöbb öreg nem akarja otthagyni az otthonát, a megszokott tárgyait sem. Tudok olyan néniről, akit beerőltettek egy otthonba, rosszul érezte magát a sok idegen közt, és fél év után meghalt, minden látható ok nélkül. Egyszerűen nem akart élni.

Ha az illető szülei ápolásra szoruló betegek, vagy csak simán a koruk miatt szorulnak ápolásra akkor 29500Ft/fő ápolási díjat kell kapnia utánuk, ami összesen 58ezerFt.

Ez nem a kiemelt ápolási díj, mert az súlyos esetekben jár és 53100Ft/fő.

Nyilván a két szülőnek is van nyugdíja, minimum 50Ft/fő, az azt jelenti, hogy a jövedelmüknek alapszinten 158ezer Ft-nak kell lennie.

Nem mondom, hogy ez hatalmas összeg (mi 180ezerből élünk hárman) de nem kell kéregetnünk az utcán.

Szokj hozzá, még 20 év, és ilyen emberekkel lesz tele az ország.

A szüleinek gondolom egyszem gyereke.

Nem nősült meg, csak falta a nőket, nem tett félre semmit abból, amit megkeresett, nem épített fel egy saját egzisztenciát, csak élt bele a vakvilágba fiatalon, és hajszolta az élvezeteket.

Most pedig ott tart, hogy a szülein kívül senkije sincs, és rá marad az ápolásuk, ami valóban teljes embert kívánó feladat.

Ha fiatalon kicsit előrelátóbb lett volna, és mondjuk nem futószalagon dugja a nőket úszómesterként, hanem megállapodik, akkor most lenne egy kis lakása, amit ki tud adni albérletbe, és jön belőle egy kis bevétel. Meg lenne egy felesége, aki tud segíteni ápolni a szüleit, és lenne két felnőtt korú gyereke, aki már dolgozik, és ad bele annyit a közösbe, hogy hó végéig legyen miből narancsot venni a nagyszülőknek.

Erre mondják, hogy együtt könnyebb.

De aki egész fiatalságában csak a szexet hajszolja, és ragaszkodik a függetlenségéhez, az később rá fog jönni, hogy egyik sem ül vele a padon és fogja a kezét.

Az sem túl biztató, hogy apám korú ember ilyet mond, hogy más munkái is voltak. Gondolom, jó sok... Ugyanis erre a generációra még az volt jellemző, hogy a többségnek egy-két munkahelye volt (a rendszerváltásig legalábbis), és onnan ment nyugdíjba. Akinek több munkahelye is volt, meg több szakmája, arra hamar ráverték, hogy nem tud megállni egy helyen, kerüli a munkát, nem megbízható, és nem szívesen alkalmazták sehol. A korára se lehet hivatkozni, mert ismerek én 55 éves úszómestert, akinek a mai napig fix állása van, pedig ő sem ma kezdte a szakmát. (És milyen jó, hogy nyaranta be tudott minket vinni a munkahelyére. :D )

Mindig oka van annak, ha valaki egy élet munkájával annyit ért csak el, hogy félig az utcán él, kéreget, és nem számíthat senkire.

A legszomorúbb az egészben, hogy ha a szülőket már nem kell ápolnia, akkor meg fog zuhanni az ő egészsége is, a segélye a két öreg nyugdíja nélkül semmire se lesz elég, és ő már tényleg nem számíthat az ég világon senkire se. Csak abban reménykedhet, hogy sokáig kint tud majd állni a hidegben a Reál előtt, ahol vesz neki valaki néha valami ételt.

Ha az a kérdés, hogy vannak-e nagyon szegény emberek, akkor a válasz igen. Vannak sajnos szegény emberek, vannak nyomorgó rendes emberek is. De ha nem ismerek minden körülményt én nem segítek: Pl a faszi 60 éves, így a szülei kb 80-85 évesek. Mondjuk 85. Akkor 30, illetve 20 év nyugdíjasok, mert akkoriban mindenkinek volt munkája és lett nyugdíja.

Na most ha megkérdezed itt a gyakorin, hogy egy 1987-ben illetve 1997-ben megállapított átlag nyugdíj jelenleg mennyit ér, akkor bizony olyan válaszokat kapnál: hogy igen sokat. És igaz is lenne.

Én persze nem ismerem a faszit és szülei körülményeit, de Te sem. De azzal, hogy vettél nekik egy kiló narancsot (télvíz idején narancsot!) boldogabb napod lett.

Sokan csak átbasznak ám