Vannak, akik totál magányosan is képesek jól érezni magukat hosszabb távon, boldogan élni az életet?

Úgy, hogy szocfóbiám (emellett még aszociális is vagyok) van :) Lehet nem érted mert neked nincs, de mondjuk úgy, nekem emberek közé járni nagyon nagy megpróbáltatás néha, s éppen emiatt sokkal inkább távolabb vagyok tőlük mint közelükben :)

Magyarul nekem az a szar, ha közelemben vannak mások, nem az, ha távol :D Nem mondom, hogy nem szoktam magányos lenni néha, de depressziós nem leszek attól, ha nem vagyok emberek közelében, mert én pont az ellenkezőjétől kapok depressziót: Ha közöttük kell lennem ^^

Én egyedül csak a (kényszer)ünnepeken érzem magam magányosnak. Szilveszter, karácsony, ilyenek, mikor mindenkinek a képébe tolják hogy együtt kell lenni meg bulizni kell.

Amúgy meg a nap nagy részében dolgozok, maradék részében meg feltalálom magam, programokat alakítok magamnak. Szimplán nem úgy kell megélni a dolgot hogy "jajj de magányos vagyok", hanem produktívnak kell lenni, és úgy alakítani a dolgokat hogy hasznosnak érezd minden napod.