Mi történhetett vele? Jó barátomról van szó. Nagyon befordul hét eleje óta, és már nem értem miért.
17 éves lány vagyok, ő 17 éves fiú.
Osztálytársak vagyunk.
Hétfőn még jó kedve volt, de a nap felétől kezdve mikor visszajött a terembe szünetről a szemei véresek voltak, remegett keze lába. Olyan volt mintha sírt volna.
Odamentem hozzá, de csak annyit mondott (nem szokott ennyire nyílt lenni) hogy most inkább senki se szóljon hozzá. A harag és elkeseredettség szó szerint üvöltött róla.
Aznap még végigkarmolta az alkarját, véresre rágta a száját, egyszerűen az elkeseredett, tehetetlen düh vette őt hatalmába. A tanárok nem vették észre, nagyon jól álcázta magát mindig is. Kedden már pulcsiban volt, gondolom azért mert az alkarja úgy nézett ki mintha konyhai reszelőt húzgáltak volna rajta.
Attól kezdve, egészen ma délutánig semmit sem csinált. Ült a székében zsebre tett kézzel, és nézett maga elé. Közel ülök hozzá, de nem akartam megszólítani, mert láttam hogy a többiekkel is kis híján ordított mikor odamentek hozzá. Lehet ennyire kibukni valami miatt?
Mindig jókedvű volt, beszélgetett, most meg meg se mozdul, csak akkor ha kezdődik az óra. Akkor annyit szokott csednedben dolgozik, de nem beszélget soha senkivel.
Szemei beesettek, szó szerint lilák lettek, vörösek, arca hol hófehér hol szürke. Ma volt egyetlen komolyabb "életjelen" mikor megnézte a telefonját, majd pár pillanat múlva (gondolom egy smst olvasott el) végigmarta az arcát, kiviharzott a teremből.
Utána rettenetesen nézett ki. Én nem tudom mi lehet vele, de segíteni szeretnék neki. Rossz látni ahogy összetört roncsként csak ül, üres tekintettel, szinte egy másik világba merülve miközben a zene úgy szól a fülében hogy a saját gondolatait se hallja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!