Azok akik a magányt pártolják, megmondjátok miért?

Azért,mert a legjobb dolog a szabadság.

Nem kell senkihez alkalmazkodni.

Ha egy kicsit mélyebbre nézel a legtöbb barátság nagyon felszínes.

Én azt nem értem mi abban a jó,hogy összegyűlik vagy 10 különböző ember,beszélnek a nagy semmiről és posztolják facebookra a képeket,hogy ők mekkora társasági életet élnek.

Persze,ha szerencsés vagy,akkor kifoghatsz az életben 1-2 olyan embert,aki tényleg pusztán érdek nélkül tart veled kapcsolatot,de ez nagyon ritka.

Én a szó szoros értelmében magamnak való vagyok: mondhatni én vagyok a párom. Alkotói magányban ki tudom teljesíteni az életemet, ebben egy másik ember, mint állandó társ akadály lenne. De vannak barátaim, akikkel időről időre tartom a kapcsolatot, ők nem feltételei a teljes életemnek, hanem az utána való bónusz szerepét töltik be. És sem kívánok egyéb lenni egy másik ember életében, mint ez a bónusz. Nem egy úton járunk, csak az útjaink néha találkoznak hosszabb-rövidebb időre. Egy-egy ilyen kereszteződés felér egy ünnepnappal, de utána mindenki megy tovább. Például nálunk, Szilveszterkor összeverődött egy ilyen régi baráti társaság, akik már mindenfelé vannak, szinte csoda volt, hogy

ennyien ráértek. Fiatalodtunk nyolc-tíz évet, és senkinek nem jutott eszébe hiányolni az elmúlt év kimaradásait.

# 10 "Először is mert túlságosan körülményes nekem egy kapcsolat, túl sok munkát vesz igénybe és ehhez képest nagyon keveset kapok cserébe."

Egyáltalán nem akarok beleszólni, csak tévedésen alapul a leírást gondolom. Ez mindig embertől függ, hogy mennyit kapsz cserébe, szóval nem jó általánosítás szerintem. Vannak akik kapcsolatokat erőltetnek, miközben észrevehetnék, hogy a másik nem akarja annyira ővele. Aki meg rátalál a megfelelő személyre, akkor normálisan mindketten beletesznek törődést a kapcsolatba! kölcsönösen!

Az valóban fárasztó, ha csak egyoldalúan teszel egy kapcsolatért, egy olyan emberért, akinek te nem vagy fontos, szerintem amiről te beszélsz, az nem igazi kapcsolat:)

"Ha egy kicsit mélyebbre nézel a legtöbb barátság nagyon felszínes.

Én azt nem értem mi abban a jó,hogy összegyűlik vagy 10 különböző ember,beszélnek a nagy semmiről és posztolják facebookra a képeket,hogy ők mekkora társasági életet élnek."

Nekem személy szerint lehet, hogy általánosításnak tűnik (mivel úgy fogalmazol, hogy "legtöbb"). Bár egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy ne lennének ilyen semmitmondó barátságok. Viszont van olyan helyzet is, amikor ezt te is csak felszínesen látod. Pl. Amikor nem ismersz embereket, és képeket látsz róluk közösségi oldalakon, az nem még nem ok az ítéletre, mert olyankor te is csak felszínesen közelítesz. Sok normális ismerősöm van, akik értelmes barátságokat alakítanak ki és vannak közös képeik facebook-on. Lehet, hogy te sem ismersz minden társaságot, FŐLEG ha magányos vagy... Nem kell előítéletesen ráfogni bárkire, hogy felszínes, miközben te sem ismered. Az is vicces lehet, ha nem érted, hogy miről beszél egy adott társaság, és rávágod, hogy a "semmiről beszélnek"..lehet hogy nekik az nem semmi, csak neked:) Én is távolságtartó, kissé barátságtalan beállítottság vagyok, de nem kritizálom mások barátságát.

Általában én is elég magányosnak tartom magam, de nem pártolom ezt, de nem is erőltetem a kapcsolatokat.

Sokszor ha összebarátkozom valakivel, akkor is csak elég lapos dolgokról tudunk beszélni, ezt így meg nem tudom értékelni. Számomra helyzetfüggő ez, szeretek olyanokkal ismerkedni, akikkel megtaláljuk a közös hangot, színes témákról beszélgetünk, nem csak úgy "vannak". Nincsenek felszínes kapcsolataim, viszont nyitott vagyok a legtöbb emberre, azért hogy MEGISMERJEM őket, és nem azért, hogy utána elmondhassam, hogy "vannak barátaim". Miután társaságba mész, és ismerkedsz, csak azután tudsz érdemi véleményt alkotni arról, hogy milyennek is látod az embereket.