Mást is ennyire felidegesítene vagy csak én vagyok ilyen elcs*szett?

Nagyon-nagyon régen voltam már egyedül, párom szüleinél van(amúgy együtt lakunk), vizsgákra készül, eddig én is (szülői)otthon voltam, de visszajöttem a lakásomra vizsgák miatt. Annyira jó érzés volt az üres lakás, a csend, azt csinálok amit akarok, nem lát senki (nem mintha bármi eget rengető dolgot csinálnék de néha feszélyez a gondolat, hogy akármi csinálok, valaki lát, mit gondolhat rólam, még párom jelenlétében is), ráadásul visszatért a lakásom régi illata ami azt éreztette hogy csak az enyém és annyira megnyugtató volt. -tudni kell van egy albérlőm, másik szobát bérli-

Csak egy napot tudtam így eltölteni már vissza jöttTEK, a csajával akinek még a nevét sem tudom, mert annyira nem volt képes hogy "hali xyka vagyok szeretnék itt aludni pár napot" és havonta többször kerülgetnem kell a lakásban, és még panaszkodhatnék meg mentegetőzhetnék ezt illetően de most nem erről szól a kérdés. (Amikor beléptek az ajtón hirtelen úgy elkapott az ideg, szinte logikátlan módon)

Más is örül ha végre pár napot egyedül lehet vagy csak én vagyok ilyen "romlott"? Kicsit lelkiismeret furdalásom van mert szeretem a páromat és jó vele lenni de azért ennek a pár nap/hét egyedüllétnek is tudtam volna örülni