Mi mást tehetnék? Hogyan csináljam?

25 éves srác vagyok! Az egyetemi éveimet tönkretette a szüleim betegsége. Elcsúsztam a tanulással, a maradék tárgyaimat egyszerűen bármennyit tanulok, nem tudom megcsinálni. Pedig a szakmai átlagom kb. 4,6 olyan háttérrel, hogy volt olyan vizsgám, amikor éppen egyik szülőmet műtötték (és nem rutinműtét)!

Alapozó tárgyakból volt olyan tanárom, aki azt mondta nekem, hogy:

- Nekem nem azzal kell foglalkozni, hogy a szüleimmel mi a helyzet, meg hogy éppen melyikőjük hal meg, hanem a tanulás az első. Ha ez nem megy, akkor belőlem egy semmirekellő rossz munkaerő lesz, mert a családi ügyek miatt nem fogok tudni 100%-ot teljesíteni.

Barátaim vannak, de nekik is már van komoly munkájuk, néhányan családalapítást terveznek, stb. Nekem nincs stabil munkahelyem, mert még folyamatban van a diploma.

Több, mint 1 millió forint diákhitel van a nyakamon, és még most sem lesz diplomám.

Sajnos mivel szüleim betegsége miatt minden pénzre szükség volt, így nem nagyon jártam bulizni, és egy barátnőt sem volt pénzem összeszedni. Soha nem voltam még nővel.

Amióta egyikőjük elment, muszáj voltam munkát keresni. Minimálbért kapok, amiből mindennel együtt elég szűkösen jövünk ki. Mindig azt hallgatom, hogy ez a pénztelenség már elviselhetetlen. Nem tud az ember félre tenni, mert mikor jön egy kis pénz, akkor azt se tudjuk, melyik lyukat tömjük be. És hogy ő milyen egyedül van. Pedig itt vagyunk mellette tesómmal (ő még kicsi), és amennyire erőmből telik, próbálom támogatni. Meg mindig oda lyukadunk ki, hogy nem fogom befejezni az egyetemet, mert nem vagyok rá képes! Már 2x annyi ideje ott vagyok, mint amennyi a képzés lenne. Más sincs témán, csak hogy jobb lenne meghalni, mert nincs semmi öröme az életben.

És őszintén szólva én sem látok más kiutat!

Egyszerűen nem tudom már elviselni, hogy mindenhonnan csak a bántást és a pofonokat kapom!

Csak azt nem tudom, milyen módszer az, ami kevésbé fáj! :(

25/F